H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)
D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth életútja és karriere
D. Szakács Anita utal, hogy 1731-ben ugyancsak megválasztották városbírónak.79 Bírói működése során a kamarási számadáskönyv tanúsága szerint négy esetben álltak paráznaság, egy esetben tolvaj- lás, két esetben verekedés és három esetben tiltott borkimérés vádjával a bíróság előtt.80 Nyolc esetben történt intézkedés kiutasítás miatt.81 Az 1730-as évek eleje vitathatatlanul a „visszatérés”, illetve további emelkedés jegyében telt el. Wohlmuth 1732-ben újra a helyi politikai közélet középpontjába került, amikor ismételten polgármesterré választották. Ha városvezetésének eme időszakára tekintünk, úgy csupán a városi háztartás alapadatai nyomán is láthatjuk, hogy a város költségvetése 1725 óta jelentősen romlott, az adósságállomány rohamosan nőtt. Ekkor az 13.927 forint 49 5/12 dénáros bevétellel82 szemben 14.930 forint 45 Vi dénáros kiadás mutatkozott.83 Wohlmuth 1725-ös polgármesteri időszakához képest a bevétel mintegy 1.110 forinttal esett vissza, míg a kiadások 1.480 forinttal nőttek. Amennyiben a két év bevételi adatait összehasonlítjuk, szembetűnő hogy a város bevétele a jobbágyközségek úrbéri kötelezettségeiből jelentősen megváltozott. Az 1725-ben befolyt 2.381 forint 34 2/3 dénáros bevétellel szemben 1732- ben nehezen értelmezhető növekedés, 13.927 forint 49 5/12 dénáros bevétel áll szemben. (A pár éven belüli jelentős különbség forráskritikai kérdéseket, a jobbágyközségekből származó bevételekkel kapcsolatos bizonytalanságokat is felvet!)84 Ezzel szemben csökkent a jobbágyközségek borkiméréséből származó jövedelme: az 1.644 forint 40 dénárról 1.217 forint 82 1/12 dénárra esett vissza. A városi adóterhek beszedését a nagyon jelentős elmaradások, adóhátralékok képződése jellemezte.85 A város tulajdonát képező házak és üzletek bérbeadásából származó bevételek alig emelkedtek 4%-kal.86 A bevételi tételek között 1725- höz viszonyítva hiányzik a sörkimérésből és az ún. „Ochsen” malomból származó bevétel. Feltehetően a malmot a város kényszerhelyzetben időközben értékesítette, mint ahogy 1732 februárjában eladásra került a malom Szentmargitbányán is, amelyet a város 3.800 forintért gróf Gudenusnak adott el.87 Az így befolyt jövedelem azonban nem sokáig gyarapította a város kasszáját, mert az összeget a hiányzó tétel kipódása mellett a Zezelly (Zezelling) Fe- renctől korábban felvett 4.000 forintos hitel törlesztésére fordították. A kiadási tételek oldalán 1732-ben 16%-kal nőtt 1725-höz képest a tisztségviselők javadalmazására fordított ösz- szeg.88 Mivel se a polgármester, se a bíró fizetése nem változott 1725-höz viszonyítva,89 feltételezhető, hogy a városi alkalmazottak számában állt be némi növekedés. 13%-kos emelkedést mutat a városi gárdára fordított összeg is.90 A reprezentációs költségek kisebb, 8%-kos növekedést mutatnak. A kiadások ezen tételét a városban tartózkodó választási 75 MNL GyMSM SL SVL, KAR, 1731. év, 161. k., 128. p. 80 MNL GyMSM SL SVL, KAR, 1731. év, 161. k., 12-13. p. 81 MNL GyMSM SL SVL, KAR, 1731. év, 161. k., 193-194. 82 MNL GyMSM SL SVL, KAR, 1732. év, 162. k., 112. p. 83 MNL GyMSM SL SVL, KAR, 1732. év, 162. k., 191. p. 84 MNL GyMSM SL SVL, KAR, 1732. év, 162. k., 112. p. 85 MNL GyMSM SL:SVL, KAR, 1732. év, 162. k., 105. p. 86 Mig ezek a tételek 1725-ben 938 forint 60 dénárt tettek ki, 1732-ben az ebből befolyt bevétel 977 forint 96 2/3 dénár volt. 87 MNL GyMSM SL SVL, KAR, 1732. év, 162. k., 40. p. 88 1725-ben a kiadások ezen összege 3261 forint 17 Vi dénárt tett ki, 1732-ben ez az összeg 3.892 forint 77 V2 dénárra rúgott. MNL GyMSM SL SVL, KAR, 1732. év, 162. k., 135. p. 89 1732. április 24-től 1733. január 24-ig a polgármester V* éves javadalmazása 228 forint 75 dénárt tett ki, ugyanannyit mint 1725-ben, 1.: MNL GyMSM SL SVL, KAR, 1732. év, 162. k., 127. p. 90 Míg a város 1725-ben 1031 forint 40 dénárt költött a városi gárda fenntartására, ez a tétel 1732-re elérte az 1.185 forint 60 dénárt. L. MNL GyMSM SL SVL, KAR, 1732. év, 162. k., 136. p. 68
