H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)
H. Németh István: A város szolgálatában Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői
nak, ami azt vonta maga után, hogy a kamara által 1737-ben kiküldött bizottság tagjai végül a teljes budai tanácsot, a polgármestert és a bírót elbocsátották hivatalából.71 Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői Katonai terhek A hadiadó beszedésének, maradéktalan befizetésének, valamint a hátralékok beszedésének a korszak várospolitikai intézkedéseiben kiemelt szerep jutott, hiszen legfontosabb állami bevételként, lényegében minden intézkedés ezeket a célokat szolgálta. A század első negyedében a kamara számára elsődlegesen fontos volt, hogy a hadiadó kezelése gördülékenyen és ádátható módon történjen, mindenképpen szerették volna megakadályozni, hogy a 16— 17. századhoz hasonlóan a városok mintegy saját jövedelmükként kezeljék azt, és befizetésével kapcsolatban akár más jövedelmeik felhasználásával vagy — mint az sokszor megesett — hitelek felvételével is manipulálhassanak. Alapvetően fontosnak tartották, hogy a hadiadó-pénztárat a város saját bevételeitől és kiadásaitól teljesen külön kezeljék, hiszen így az állam által legfontosabb szempontként elvárt állami adó kifizetése jóval biztonságosabbá vált volna. Emiatt a hadiadó-pénztár városi kiadásokra történő felhasználását is nagymértékben akadályozták. A gazdálkodás belső ellenőrzése is nagyobb mérvűvé vált, hiszen a polgármester és a szószóló felügyelete alatt lévő pénzügyeket két ember ellenőrizte, egy a belső tanácsból, egy pedig a választott községből. A kamara szándékai szerint a hadiadó beszedésének rendjét még szigorúbbá tették volna, hiszen a befizetés napját mindenképpen betartatták volna, és az ellenőrök bevonásával az adószedők és a belső tanács feletti kontrollt hoztak volna létre. A legnagyobb figyelmet a hátralékoknak szentelték, mivel ezek részben a városok gazdasági helyzetét rontották másrészt pedig az adósok fizetőképességét.72 Sopron esetében hasonló célok vezérelték a kamarai biztosokat, mivel e városban is a hadiadó-pénztár szigorú elkülönítésére törekedtek, ahonnan a biztos rendeletéi alapján nem lehetett volna más célokra hasznosított pénzt kivenni. Ennek ellenére ez a Rákóczi-szabadságharc idején időnként megtörtént.73 A hadiadó-pénztár és a házipénztár elválasztása mellett a Sopronba kiküldött biztosok fő szempontjaik között a város által megtermeltetett élelmiszer biztosítása is volt, aminek ebben az esetben kettős előnye volt: részben biztosabban számíthattak a katonaság élelmezéséhez szükséges terményekre, másrészt olcsóbban vagy ingyen juthatott hozzá a város, mivel vagy jobbágyaiktól beszedett terményként szedték be, vagy pedig a birtokaikon bérelt dézsmákból. Péterffy János Ferenc kamarai biztos 1716-ban kifejezetten arra utasította a várost az általa kiadott statútumokban, hogy a városok birtokain a szántóföldi művelést minél intenzívebben folytassák. Emiatt nem támogatta immáron azt az ötletet sem, hogy a kifizetendő adósságokat a jobbágyokkal robotban kivágatott fák eladásából teremtsék elő. Ebben az esetben ugyanis éppen a szántók műveléséhez elengedhetetlen munkaerő hiányzott volna. Péterffy oly annyira fontosnak vélte a szántóterület növelését, hogy utasította az építőmestereket: azokat a városhoz tartozó telkeket, amelyeken a házak romosak, leromlottak, és semmi esély nincs arra, hogy hamarosan beépülnek, inkább szántsák fel, vagy legelőként hasznosítsák. A felhasználatlan réteket pedig szántókká alakíttatta volna át. A legelőket használó katonai lovak, valamint a katonaság téli beszállásolása során elhasznált tűzifa min71 Nagy, 1957. 114-119. 72 MNL OL E 23 (Litt. cam. Seep.) 1721. december 3., 10., 1723. október 5., 1724. október 27., E 210 (Mise.) Civ. 8. 1.12. sz. 73 MNL OL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1716. No. 29. 23
