H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)
H. Németh István: A város szolgálatában Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői
H. Németh István kuruc függetlenségi harccal. A háború okozta bizonytalanság a város kereskedelmének és így a lakosság növekedésének elapadását hozta magával. A kötelezően kifizetendő váltság, valamint a városra nehezedő katonai terhek mellett a város jövedelmei egyre fogytak. A bevezetett megszorítások sem tudták így megakadályozni, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállítható legyen, ami (a többi városhoz hasonlóan) Buda eladósodásához vezetett. A város vezetése rákényszerült arra, hogy különféle kiadásai (váltságok kifizetése, tisztviselők fizetése, a város birtokainak művelésének költségei, katonai kiadások stb.) fedezésére hiteleket vegyen fel. A város mind inkább adósságokba bonyolódott, és 1711-ben már mintegyló 000 forint adóssággal küzdött, melynek kamatai a város bevételeinek 9-10 százalékát emésztették fel.60 A függedenségi háború közel egy évtizede alatt összesen 80 000 forint kölcsönt vettek fel. A fenti okok azonban nem szűntek meg, és a város további kölcsönök felvételére kényszerült. Buda fizetésképtelenségét jól mutatja az is, hogy 1717-ben már 30 000 forintra növekedett a ki nem fizetett hitelek összege, aminek éves kamata 2400 forinttal csökkentette a bevételeket. A város pénzügyi helyzetére csak a kamara által kiadott fizetési moratóriumok elnyerése jelentett pillanatnyi gyógyírt, azonban a kamara 1734 és 1737 között végrehajtott vizsgálatáig a város adósságainak nagysága rohamosan növekedett. 1722-ben közel 35 000, más adatok szerint 1723-ban már majdnem 50 000 forint hitel terhelte a város büdzséjét. A felhalmozódott hitelek törlesztésére és más kiadásokra, befektetésekre (sörház, taxa kifizetése, birtokok vásárlása) néhány év alatt magánszemélyektől és egyházi intézményektől óriási összegeket vettek fel. Az 1723 és 1732 között felvett kölcsönök a város adósságait hatalmas mértékben duzzasztották meg. A két évre rá kirendelt kamarai vizsgálóbizottság működése során derült fény arra, hogy Buda vezetése ekkor már közel 100 000 forint visszafizetendő hitelterhet tett polgárai nyakára. Ennek részben a város vezetése által elkövetett visszaélések és sikkasztások is az okai voltak. A Magyar Kamara és a Magyar Királyi Kancellária vizsgálatot indított a város vezetése, illetve a város pénzével könnyű kézzel gazdálkodó polgármesterek és bírák ellen. A vizsgálat számos olyan pontra világított rá, amelyek nem csupán Buda, de az összes szabad királyi város gazdálkodásának hátulütőjére derített fényt.61 A szabad királyi városok eladósodása, a gazdálkodásukban megfigyelhető rendetlenségek az uralkodó és városainak viszonyát a 17. század végére gyökeresen megváltoztató és a 18. század első negyedére megszilárdult alapelv, a Kammergut rendszerét veszélyeztette. A város ugyanis ezen alapelvek szerint uralkodói birtoknak minősült. A városok eladósodása értékcsökkenésükhöz vezetett, amely egyben az állam számára különlegesen fontos adóterhek kifizetését is veszélyeztette, azoknak az adóterheknek, amelyek az abszolutista állam alappilléreit jelentették. A központi pénzügyi hatóságoknak, és megbízottaiknak, a szabad királyi városok tisztújításaira kiküldött kamarai biztosoknak ezért 1690-től elsődleges feladatuk volt a városok pénzügyi stabilitásának helyreállítása, a gazdálkodás hatékonyságának, szakszerűségének és a visszaélésektől mentes működtetésének biztosítása. Ennek érdekében a biztosok már az ellenőrzés korai szakaszában tettek olyan javaslatokat, és hoztak olyan intézkedéseket, amelyek ezt a célt szolgálták. A biztosoknak kiadott utasítások, valamint a biztosok tevékenységéről tanúskodó aktakötegek minden városnál azonos jellegű, jól körvonalazható problémaköröket érintenek. A legfontosabb feladatnak a felhalmozódott adósságok fékentartása volt, a kamatok kifizetése, de — ha ezt lehetségesnek találták a kirendelt kamarai alkalmazottak — a tőkeösszeg visszafizetésére is kísérletet próbáltak tenni. Az adósságokkal összefüggésben, valamint az abszolutista-központosított államokra jellemző, alapvető feladatként a katonaság ellátása, a beszállásoltak megfelelő fizetése, élelmiszerellátá60 Nagy, 1957. 61-65. 61 Nagy, 1957. 66-94., 106-117. 20
