H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)

H. Németh István: A város szolgálatában Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői

Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői

tanács összetételét, és ezzel a város gazdasági életébe is mind nagyobb befolyást nyert. A város életében fontos lépés volt ebben az irányban a Schultheisamt felállítása 1664-ben. A herceg ekkor ugyanis visszavette azokat a földesúri haszonvételeket, amelyeket a város 1521- ben magához váltott, és e hivatal révén általános ellenőrzést gyakorolt Göttingen felett. A göttingeni Schultheisamt felállításával szinte egy időben került több más város is hasonlóképpen a tartományúr felügyelete alá. Münsterben 1661-ben, Erfurtban 1664-ben, Magdeburgban 1666-ban, Braunschweigben 1671-ben sikerült a város vezetését és gazdasági irányítását teljesen az uralkodók alá vonni. A württembergi városok gazdálkodását a 17. század végére szerezte meg a württembergi herceg, majd a 18. század elején a városi gazdálkodásra vonatkozó, általános alapelveket lefektető intézkedéseket tartalmazó rendtartást bocsátottak ki.23 A városok gazdasági alárendeltségét egyben azok az államelméletek is elősegítették, amelyek ezekben az évtizedekben keletkeztek. A főként Jean Bodin és Justus Lipsius alapelveit követő jogászok véleménye szerint a fejedelmeknek joguk van arra, hogy városaikat hivatalnokaik révén ellenőrizzék, és gazdaságukat saját érdekeiknek megfelelően alakítsák. 1657-ben Philipp Knipschild, 1699-ben a hallei egyetemen megvédett jogi disszertációjában Jakob Brunnemann azt állította, hogy a monarcha joga saját államát és az ahhoz tartozó városokat úgy szabályozni, ahogy akarja.24 Nem véletlen tehát, hogy a felhalmozódott adósságok miatt a német városok jövedelmeinek felmérésére is számos kamarai bizottságot küldtek, melyeknek az volt a feladatuk, hogy a városokat megpróbálják minél nagyobb adózásra kényszeríteni, és a császár által felesleges abususnak minősített kiadásokat a számadások nagyobb ellenőrzésével lefaragni.25

A. Magfar Királyság városainak válsága a 16—17. s%á%adban

A Magyar Királyság városaiban hasonló jelenségeknek lehetünk tanúi. Helyzetüket nehezítette, hogy az oszmánok elleni védelmi rendszer olyan állandó bevételeket tételezett fel, amelyeket részben helyi forrásokból kellett finanszírozni. A városok esetében a 17. század elejétől tapasztalunk erőteljes és meghatározó adóemeléseket, amelyek következményeként egyre inkább az európai állapotokhoz hasonló eladósodásra figyelhetünk fel, egyben az uralkodó mind nagyobb beavatkozását is mutatják. A tizenötéves háborút követően a városok adóztatása az országgyűlésektől egyre függetlenebbé vált, miután a diétákon megszavazott adókat immáron nem egy, hanem két-három évre vetették ki rájuk. A század utolsó harmadában az adóztatás módja és kivetése gyökeresen megváltozott, mivel annak alapja a katonaság ellátásának igénye lett, mértéke megegyezett a Magyarországon állomásozó császári-királyi katonaság élelmezési adagjainak (porció/portio) mennyiségével. Az új adó igazgatását a hadsereg mellett a főhadbiztosság és az alárendelt hadbiztosok a rendeket mellőzve, a helyi kamarák felhasználásával intézték.26 A porciók számát az Udvari Haditanács és a főhadbiztosság adatai alapján állapították meg. Miután az országban állomásozó seregek annyi porciót szedtek, amennyire szükségük volt, rendi vagy központi pénzügyi korlátozás nem szabott számukra kiszámítható keretet, így a városok adóterhei a korábbiakhoz képest is megnőttek. Az 1687. évi országgyűléstől az adózás elosztása fokozatosan a nádor elnökletével összeülő konkurzusokon dőlt el, ahol a városok adóösszegeit így gyenge politikai befo23 Gerteis, 1986. 73-80.; Mohnhaupt, 1965.; Sigloch, 1977. 118-119.

24 Knipschild, 1657. 5.10. 12-14.; Gerteis, 1986. 73-80.

25 Quarthal, 1980. 117-219.

26 Oross, 2008.

11