D. Szakács Anita: 16-18. századi orvostörténeti vonatkozású végrendeletek; A kora újkori Sopron város egészségügyének társadalomtörténeti forrásai (Sopron, 2008)
D: SZAKÁCS ANITA: A források közzéadásáról
gróf Esterházy Miklós nádor gyógyszerésze, Daniel Lindtner 1646. évi végakaratának (Nr. 23/A.) tisztázati példánya 7 A 96 tételben közölt források közül egy darab magyar nyelvű, Moitetich Kata, Telekes Barbély Mihály feleségének 1639. évi végakarata (Nr. 20.). A testamentumok döntő többsége a város német nyelvű magánjogi írásbeliségének az emléke. A források közzéadásában általános elvként követtem: a betűhív, de nem paleográfiai hűségű átírást. Míg az egy darab magyar nyelvű forrás esetén ez az alapelv különösebb magyarázatot nem igényel, a gyakorlat jól illeszkedik a korszak forrástípusaira vonatkozó ajánláshoz, illetve a tárgyidőszak eddigi Sopron vármegyei forráskiadásához, 8 a német nyelvű források közzététele már némileg részletesebb bemutatást kíván. Minthogy a 16-18. századi német nyelvű szövegek átírásának kis- és nagybetű használata nem egységes, 9 a 16-17. századi forrásokat az általánosan elfogadott, a forrás-szövegeket közlő német nyelvű forráskiadványok és átírási szabályzatok által is javasolt kisbetűs, avagy minuszkuláris átírás szabályai szerint teszem közzé, míg a 18. századi szövegek esetében a kis- és nagybetű használatot a tárgyidőszakra vonatkozó ajánlásokhoz igazítottam. 10 Tudom, ez a megoldás nem teljességgel igazodik a köteten belüli egységes forrásközlés elvéhez, de ezzel nem csekély dilemma után a majd' három évszázadra vonatkozó egyöntetűség helyett inkább a szakmában elfogadott periódizálásokat, módszertani elveket vettem figyelembe. Az ország-, táj-, hely-, család- és személyneveket, valamint a hónapok, napok, és ünnepnapok neveit, továbbá a megszólításformákat, illetve a mondatok elejét következetesen nagybetűs írásmóddal közlöm, ugyanakkor az eredeti interpunkciót mindenhol megtartottam. A döntően 17. századi szövegekben található félkövér és kurzív szavak az eredeti forrás szövegkiemelései, amelyeket szintén megtartottam. A magánhangzók átírásakor a következők szerint jártam el: - az „o" fölötti mellékjel esetén, mivel megállapíthatóan „ö"-t jelölt, az „o"-t „ö"-re írtam át. - az „a" feletti mellékjel esetén „ä"-t alkalmaztam. - az „u" feletti mellékjel esetén maradt az „u", illetve az „u" feletti két pont esetén „ü"-t használtam. A mássalhangzók átírásakor a következőket alkalmaztam: - a „v" feletti két pont esetén, mivel a betű „ü"-t jelölt átírtam „ü"-re. 7 RYSLAVY, 1979. 70-71. 8 A tárgyidőszak magyar nyelvű forráskiadására: BAK, 2000. 91-137. Az egykorú sopron vármegyei gyakorlathoz igazításra: HORVÁTH-DOMINKOVITS, 2001. VI-IX. 9 SZENDE, 2000.49-62.; Soós, 2000. 81-89. 10 SOÓS, 2000. 87-89.
