D. Szakács Anita: 16-18. századi orvostörténeti vonatkozású végrendeletek; A kora újkori Sopron város egészségügyének társadalomtörténeti forrásai (Sopron, 2008)

SONIA HORN-MONIKA GRASS: A középkori és kora újkori egészségügy struktúrái. (Áttekintés)

az elkövetkezendő mestert, aki át akarta venni a fürdőt megkérdezték, hogy „... ob er denn in der Wundarznei genuegsam erfahren sey"A

l Feltehetően a két mesterség elkülönítése összefüggésben áll a kiváltság 1517es megerősítésével, amelynek következtében a doktori testület feladata lett, hogy seborvosokat is vizsgáztasson. Mint ahogyan azt ezen előírás megvalósítása is mutatja, a „seborvoslásból" mind a fürdősöket, mind a seborvosokat vizsgáztatták. Valamennyi akkor Bécsben élő seborvos levizsgáztatására 1556-ban kerítettek sort, a fürdősökére pedig 1558-ban. Az elkövetkezendő években a mindenkori mestereket vizsgáztatták le, amennyiben fürdőt vagy sebészeti rendelést („tonstrina") vettek át. Erre mindkét mesterség esetében vagy vétel, vagy örökösödés, avagy beházasodás révén került sor, amennyiben az illető elvette a mester özvegyét. Az ide vonatkozó tapasztalatok szerint azonban mindenki jobban járt, ha a házasságkötésre csak az orvostudományi fakultás vizsgája után kerítettek sort. 1591-ben a bécsi Simon Merckh mester már elvette a volt mester özvegyét, amikor kiderült, hogy nem felelt meg az orvostudományi kar előfeltételeinek.

42 A probléma magában adva volt, hiszen a házasságot már nem lehetett felbontani, így nem maradt más minthogy Merckh mestert approbálják. Hogy az elkövetkezendőkben azonban az ilyen szituációt elkerüljék, azt a határozatot hozták, hogy az orvostudományi fakultás vizsgáját a házasságkötés előtt kell letenni. Ezt a szabályozást azután beépítették a fürdősök és a seborvosok soron következő szabályzatába is.

43 A seborvosok képzése az eddig feltárt források alapján jelenleg nem rekonstruálható. Feltehetően azonban vagy megegyezett, vagy legalább is nagyon hasonlított a fürdősökére, ami tehát 3-4 év tanoncidőt jelentett, amelyet segédvizsga, majd vándorévek követtek. Mindazonáltal sebészeti ismeretek elsajátítására fürdősnél is szert tehettek, mindenekelőtt akkor, ha az illető már az orvostudományi kar által is levizsgáztatott személyekhez tartozott. A bécsi fürdősök 1637. évi szabályzata a mesterműhelyek („Meisterbetriebe") számát 11-ben határozta meg.

44 Ez azonban nem azt jelentette, hogy Bécsben csak 11 seborvos működött volna. Ezekben a műhelyekben lényegesen több gyógyító tevékenykedett, mint ahogy az a szabályzatból kivehető. Néhány segéd csak annyiban különbözött mesterétől, hogy nem mondhatott magáénak egy saját műhelyt, vagy nem rendelkezett az ehhez szükséges anyagi eszközökkel, illetve nem vette el egy mester özvegyét feleségül. További kizáró okként merült fel az a tény is, hogyha egy segéd a házasságkötés előtt igazolhatóan bűnös viszonyba keveredett asszonynéppel, azaz házasságon kívüli gyermeke született. Amennyiben számításba vesszük a gyógyítók magas mobilitását, úgy ez a probléma biztosan nem a ritka esetek közé tartozott. 41 Lásd még: MIEDLER-LEIMLER, 1998. 42 AFM 1.444. 43 Fürdöszabályzat VOWW. 1627, július 27; ÖStA AVA Salbuch 35. fol. 21v. 44 ÖStA AVA Salbuch 50. fol. 422r.