Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
FORRÁSOK
holtok történ[n]ek, hát az keszi jószágban, és minden egyéb joszágbanis valami Czáfordi István kezénél volna éppen, minden pörpatvar nélkül vißa szályon az én Orsik leányomra és az eö meg maradékira, avagy arra, akire nézendő leßen. Otödßör. Azmi penig azokat az jobágyokat 43 és pußtakat illeti a keßi joszágb[an] az melyeket most birok, akárhol légyenek azok, mind az én Orsik leányomé legyenek. Ha penig ez Orsik leányomnak meg maradékja nélkül holta törtennék, hát az eö urának, úgymint Zwonorich István fiam uramnak hagyom éppen ezt a reßt, hogy senki sem[m]i okkal el ne vehesse tőlle, mert holot az kikre nézendő lehetet ez jószág, mindenik [ne] k éppen ki adtam az eő részeket belőlle, és azért ez rész csupán az magam személyét nézi, annakokáért én ugy mint ki ez jószágnak tálalója vagyok szabad akaratomból oda hagyhatom, az hová akarom mindenik [ne ]k ellen mondások nélkül. Hagyomis penig az mint meglen mondván az én Orsik leányom halála után Zvonorich Istvánnak örökül, sött ami részt most Czáfordi István bír, az eö arvai képében, ha azoknakis holtok tőrtennék, még az örészek[is] (bár ha ugyan az én Orsik (!) leanyomis meg halna) azon Zwonorich Istvánra szályon. Hogy ha peniglen mostanában történnék halála az én leányomnak, és Czáfordi István az eő árvái képében Zwonorich Istvántol a mostani kezemnél valo jószágban el akarna venni, hát semi úttal az addigban ne tehessen mig hat száz magyar forintot jo pénzül Zwonorich Istvánnak le nem teßen, mert az én szabad akaratombul enyiben kötöm néki, ha az én Czáfordi Istvánné leányomtul való maradékimnak életekben amell(?) 44 akarná Czáfordi István, Zwonerich Istvántul venni. Ez árváknak holtok után penig semi szava ne lehessen ez reß jószághoz Czáfordi Istvánnak, sőt ami más reßt az én leányom és annak gyermeki után ez ideig lett, aztis vißa ereße annak, a kinek hadta, az mint oda felyeb meg len mondván, minden pörpatvar és minden pénz fizetés nélkül. Hatodszor. Aminémű fejér ruházatott adtam volt Czáfordi Istváné leányommall, az éppen még az eő árváinak is holtok utánis nálla maradgyon Czáfordi Istvánnál és ez felöl sem az én Orsik leányom, sem más soha senki meg ne haboritthassa. Hetedszer. Pápai Felső Balásnak engedtem Mihály falván egy pußta helt, földeivel együt száz forintb[an], melre egyszeris maßoris ami szükségem volt adott egyett mást, melyet most mind elő nem számlálok, mi lett ligyen, csak hogy azt mondhatom, hogy az én Ítéletem szerént ki tölt volt a száz forint, vagy ha ki nem tölt is, nem Ítélem, hogy sok hélya 45 légyen. Annakokáért vagy az én leányom, Ságodi Orsik, vagy az eö ura Zwonarich 46 István ha az én adósságomat beteszik Felső Bolás uramnak, eö kegyelme tartozzék mindgyárt vißa botsatani, és azok szinten ugy birják aztis, mint az többit az mint odafel meg lén mondvák. It ez eránt Az utána következő két szó sor fölé írt betoldás. Többször javított, bizonytalan olvasatú szó. Először „hátra"-t írt a másoló, utána e szót javította. A vezetéknevet többször javította a másoló, Zwonorich-ot is írt.
