Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
FORRÁSOK
mat és más pusztához valo földeketis, annakokáért az én uramnál, és az eö meg maradékinál maradgyanak mind addig, valamíg az én meg maradékim le nem teszik az 38 eö kegyelme reá adott pénzét, mert az maga pénzi volt, és nem volt semi közöm hozzá énnékem. Sött még ennek utánna is vagy az én szerelmes ur[am] 39 Zwonarich Mihály, vagy az eö meg maradéki, vagy az én zálogos joszágimb[an], vagy az somogyi hatalmasul el foglalt joßagomban valamit vißa válthatnak, és akármi módon vißa nyerhetnek, szintén olyan modgyok leßen benne, mint ha én magam vihetném végre ez dolgot, és soha senki az én maradékim és osztálos attyafiai közül eö töllök el ne vehesse, mig az eö derék pénzek, rea valo költségek és egyéb faracságok[na]k jutalma jó pénzel benem tétetik. Harmadszor. Ezt is adom tudására mindenek [ne] k, hogy az minémü udvarhely Mihályfalván vagyon, az kihez eöttven ött hóid föld vagyon, ezt az én Istenben el nyugott leányom Csáfordi Istvánné egessiges életiben az mi abból az eö részére eshetet volna, átadta 4 az én idvezült uramnak Sághodi LáBlónak telyességesen, es eö utánna az én meg nevezet uramtul valo gyermekimnek, mindörökkén meg hihatatlan képpen, ennek okáért, hogy az én Istenben el nyugott uramnak Sághodi Laßionak ezen jószág miat valo pörökben sok számlálhatatlan nyughatatlansági és faratsagi voltának, ennek azért tekintetibül hadta néki az eö részét az udvarhelybül, és azért én is ugyan azon szerint mind az magam részét, kit én is akkor néki vallottam, mind azt az Czáfordi Istvánné leányom reßet, kit eöis néki vallott, hagyom az én üdvezült uramtul Sághodi Lazlótul maratt leányomnak, Orsikámnak, és eö utánna az eő maradékinak vagy ha az nélkül halna előbb meg, az én fiam uramnak Zwonarich Istvánnak, mint eö néki urának és gondviselőjének mind örökkén és meg hihatatlan képpen, hogy soha senki az én Czáfordi Istvánné leányomnak meg maradékib[an] eöket, vagy az eö meg maradékit az udvarhelyben meg ne háboríthassa semminemű okkal és móddal. Negyedszer. Mikoron az én leányomnak Czáfordi Istvánénak 41 az én keszi jóBágombol 42 ippen minden rißit ki adtam volna, hát eö jó akarattyábul, még az osztál telet az én eletemig hagyot kezemnél három ház jobbágyat, úgymint Mindszenten Simon Benedeket, Mihályfalván Török Andrást, Rábaközben Németiben Eöri Györgyött, ezek mivel hogy osztálban nem mentenek, hanem az én osztál szerént valo részem fölött hagyattak nállam éltemig, azért Isten éltem végett el hozván, mikor Czáfordi István az eö árvái képében akarja mindgyart ez három jobbágy két felé szabjon, ugy mint fele az eö árváira, fele penig az én leányomra, Orsikámra. Ha penig Isten rendeléséből az én meg nevezet Czáfordi Istvánné leányom árváinak Betoldott kötőszó. Betoldott szó. Bizonytalan olvasata szó. Nem zárható ki az „eladta" szó sem. 1 Az átírás készítője először csak Istvánt akart írni, ezt javította. 2 Ezt követően a lap szélén többször javított betoldás található a „még" szócskáig.
