Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

FORRÁSOK

[Sárvár], 1625. február 16. Zvonarics Mihály

36 felesége, Dombai Ilona végrendelete Anno 1625. 16. die Febrfuarü] En Dombai Ilona Isten akarotyábul beteg ágyamb[an] lévén mindenek [ne] k előtte az én kegyelmes Istenemnek ajánlom az én lelkemet, és az én testemet ha ő Sz[ent] Felsége utolsó oramat el hozza, el temettetésre hagyom az boldog feltamodásnak reménségével. Item eö Sz[ent] Felsége ez betegségemben meg anyi erőt és okosságot adván elmémis hellen lévén, akarok az én kevés javaimb[an] valami igazitást tenni, az én meg maradékim között történhetendő

37 egyenetlenségnek el távoztatására, ez igazitást penig im[m] (!) im[m]ár halálomhaz közel lévén, ugy leßen, hogy ennek meg hihatatlanképpen való állandósága légyen minden czikelében. Annakokáért: Leg eloßör adom tudására mindenek [ne] k, hogy az én eleimtől és ősömtől maradót énnékem valami jószágom Somogyban, kinek némely részét másokis birják hatalmasul, nemellyet pedig a pußtasagis fogott eil. Ez jószágomnak micsoda p[rae]tensiobul lehet, nem tudom, csak hogy az Desö névü atyámfiai felét birták, és fele jövedelmet vették, de mivel hogy kevés haszna volt az jószágnak, annakokáért az eő fele részére vett Desö Benedek száz magyar forintot fel tüllem, és az ulta az eö részével együt magam birtam az egiß joßagott, mely száz forintból csak egy pénzt sem fizetet énnékem meg. Mivel hogy penig az én szerelmes uram Zvonarich Mihály sok régi adosságimat fizette meg, és eleintén leányomrais, Orsikámra sokat költött, kivel nem tartozott volna, annakokáért az jószágomnak az Desö atyafiakat néző részét hagyom a meg mondót uramnak, hogy eö kegyelme birja, és az eö halála után még az eö maradékiis, mind addig, valamig Desö János, vagy az eö maradéki éppen és minden fogyatkozás nélkül le nem teszik a száz magyar forintott is pénzül. Ha penig kiváltya hát a száz forint az én meg mondót uramé, avagy az eö gyermekéjé légyen az meg mondót adósság fizetésért és költségért. Másodszor. Mivel hogy akkor mikor Isten engemet az én szerelmes uramhoz Zwonarich Mihályhoz parancsolt házas társul, akkor énnékem semi pénzem nem volt, melyei zálogos jószágomat válthattam volna ki, és noha az én nálla létemben váltót valami zálagos joszágott, úgymint Mihaiyfalván Szabó György nevű jobbágyaGr. Nádasdy Pál udvari papja, 1620-ban a sopron-vasi evangélikus egyházkerület superintendesévé választotta. 1625. február 27-én halt meg. Életéről, munkáiról alapadatokat közöl: SZINNYEY 1914. XIV. kötet, 1921-1922. hasáb. PAYR 1924. passim. Hitvitázó irodalmi munkásságát is érinti: BOTHÁR 1912. 5-35. p. Többször átjavított szó.