Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A VÉGRENDELKEZŐKRŐL

sen felperesként Molnár Mihályt és Györgyöt perelték a Rábán álló ún. „új malom" birtoklásának megosztásában. Gallya Pál jogalapját apja, Gallya Máté 16. század végi Beledre házasodása jelentette, hisz akkor a vitatott malom elődje tulajdonosának, Molnár Antalnak Orzse nevű leányát vette el. (Maga a malom Győr 1594. évi vészese, a Rábaköz török általi pusztítása során elpusztult, a felperes anyja is török rabságba került.)

50 Nevével zsellérként találkozhatunk Nádasdy Ferenc kapui uradalmának 1660. évi urbáriumában, míg az 1680. évi urbárium - hasonló jogállással már István fiával együtt tüntette fel.

51 1682-ben két fivére, István és János egy kisebb, hg. Esterházy Pál földesúr joghatósága alá tartozó zálogbirtokot adott át néki. A felvallók maguk jogállására nézve külön is kihangsúlyozták: „a nemesi szabadságban léptünk".

32 Érdekes módon Pál fivérükről, illetve a család egészéről nem tettek említést. A végrendelkező kétséges nemességét jól érzékelteti két nemzedékkel később, pont ez ügyben felvett, két időben egymáshoz közeli, de tartalmilag teljesen ellentmondó tanúkihallgatás. Míg 1762-ben Gallya (Gala) Pált szép örökös jószágot bíró igazi nemesként, úgy 1766-ban őt és családját mint a hg. Esterházy család örökös jobbágyát mutatták be.

53 A család kétséges jogállását, bizonytalan hitelű armálisszerzését erősíti meg a beledi születésű, de a tanúkihallgatáskor Edvén lakó Borsos György 1764-ben (kb. 75 éves korában) tett felvallása. Születési helyére, fiatalkorára hivatkozva jelezte; ő a Gallya (Gala) családot jól ismerte, ők „azért hivattatnak Erdélieknek, mivel Erdély országbul mégh az bécsi törők háborúnak ideje előtt sok esztendőkkel Beledben szakadtak". A Gallya család „eredetmondájáról" szóló, valós elemekből táplálkozó elbeszélés egyrészt kitűnően illusztrálja a visszaemlékezés kétgenerációs időhatárát, másrészt a tények folklorizálódását is. Szerinte a család a korábbi vezetéknevét az erdélyi Gala településről kapta, míg az Erdélyi névre szóló armálist a tágabb származási hely után nyerte.

54 A sok mellékletet tartalmazó pertestnek köszönhető, hogy Förhencz János fennmaradt 1732. évi végrendelete révén azt is tudhatjuk, hogy ő Gallya Pál Kata nevű leányát vette el, a vőség jogán került a végrendeletbe. Minthogy Gallya Katától két leánya született, a Gallya Páltól nyert irtás eredetű földeket második házasságából való István és János fiainak testálta.

55 SL IV.A.l.p. Acta luridica, Tom. 2. 79. doboz, Förhencz, No. 4/5., Beled, 1647. nov. 3. 51 Uo. Förhencz, No. 4/1., 4/2. A Nádasdy család íöldbirtokossága során keletkezett kapuvári urbáriumokra: SOOS 1991. A nagy erudícióra épült, szempont- és adatgazdag községtörténet a korai újkort inkább csak felekezeti szempontból érinti: BARANYAI 2000. 25-37. 52 Uo. Förhencz, No. 4/3., Beled, 1682. márc. 25. 53 Uo. Förhencz, No. 4/C, Beled, 1762. ápr. 5. a Gallya család, mint a hg. Esterházyak örökös jobbágya: uo. 4/B. Beled, 1766. okt. 7. 54 Uo. Förhencz, No. 4/E., Jobaháza, 1764- máj. 20. Gala nevű településről nem tud LIPSZKY 1808. 48. p., amennyiben az állítás más forrásokkal is igazolható, úgy a település leginkább a Partiumhoz tartozó Zaránd vármegyei, vagy fejéri Gajna faluval azonosítható. 55 Uo. Förhencz, No. 4/G., Beled, 1732. febr. 11.