Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL
hén és 4 vonós ökör is szerepel (45. sz.); Thorma Pál 1633-ban Nagycenken kelt testamentuma pedig egyedülálló szempontunkból, hiszen állatairól teljes felsorolást igyekszik adni: „... az my lábas marhám vagion, juhok kechkekkell e'gywt száz es tiz, paripa louak kettő, hat szanto őkrők, sörtelies marhák 14, tehén barmok őregh es apro 15,..." - olvashatjuk rendelésében (Függ. 3. sz.). A ruhadarabok előfordulása forrásainkban teljesen esetleges, és néha alig szolgál konkrétabb információval: Horváth Erzsébet (1693) csak általánosságban „fejér ruháit" említi (46. sz.); Győrffy István (1672) pedig „az minemű posztó ruháim, menteim és dalmányim vadnak", azokról együtt rendelkezik (29. sz.). Mások csak egy-két darabról rendelkeznek, Ferda Boldizsár (1649) pl. egy aba dolmányról és egy „roka hattal bellet granat" subáról (15. sz.); míg Csizmazia János felesége, Nagy Zsuzsanna (1675) „az leannak kett szoknya űngőtt, egy feli űngőtt" testál, egy „vaßon rafogo vaßony keßkenyovel" pedig lánya tartozik neki (32. sz.). „Vágjon egi nadrág, egi par karmasin czizma, egy zubon, es fel tallera sinor őű, ket szoknja, mind kettő égisz rasa" - olvashatjuk Horvát Ferenc 1667-ben Felsőpulyán kelt testamentumában (28. sz.), melynek részletessége a ruházat szempontjából már kiemelkedőnek számít (szolgálójának egy új sarut rendel csináltatni, és egy mentéhez is hagy anyagot). Az értékes források között említhetem még Győrffy Gáspár 1643-ban kelt végrendeletét, melyben „egy kys subára ualo kamuka eött reff illetve „egy skallatin mentem mallal bellet" is említtetik (9. sz.). Összességében azonban azt kell mondanom, hogy a ruházat a 17. századi Sopron megyei kisnemesi testamentumokból nem ismerhető meg; ezirányú adataik mennyisége és „minősége" sem a korábbi soproni, sem az e korszakbeli győri végrendeletekéhez nem hasonlítható. 202 Ugyancsak ritkán részletezik testálóink az ágynemű mibenlétét. A kivételek közé tartozik Nagy Zsuzsanna (1675), akiről tudjuk, hogy férjének illetve a kijelölt örökösnek egyaránt egy-egy párnát és vánkost, valamint két lepedőt hagyott (32. sz.); vagy Ebergényi Judit (1682), aki 2-2 párnát, hosszú vánkost illetve „kerék vánkost" testál lányának, Czompó Marinkának (39. sz.). Érthetően nagyobb hangsúlyt kapnak az értéktárgyak, hiszen lényegesen nagyobb értéket képviseltek az előbbieknél: ezekből már hosszabb és pontosabb felsorolásokat találunk, melyekben a különböző típusú tárgyak a legnagyobb változatosságban fordulnak elő. Győrffy Gáspár pl. 1643-ban egy ponton belül említ - több más mellett - egy aranyozott ezüst kardot, „melly megh eme teöbbet harminczkétt forintnál", egy kis ezüst poharat, egy „fejér pohart ezüstöt, melly nyom husz latoth", egy aranyozott poharat, egy ezüst aranyozott övet, két ezüst övet, egy „pöczetes arany gyeőreőt, mellyben uagyon eött arany", egy hosszú puskát és egy aranyozott kupát is (9. sz.). Nála is pontosabban írja le értékeit 1672-ben Győrffy István: „Tizedszer. Egy pincze tokban vagyon negy ezüst palaczkom, kivűl belől aranyossak. 202 A késő-középkori soproni végrendeletek ezirányú adatairól ld.: SZENDE 1990/b. 77-82. p.; a 17. századi győri testálok ruházatáról: HORVÁTH 1996/a.
