Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL
annak igazgatásához - kapcsolódik, nagyobb hányaduk viszont egy-egy település múltjához. Ezek alaposabb számbavétele jelentós mértékben kiegészítheti az adott témára vonatkozó eddigi ismereteinket; az alábbiakban csupán az általam romosabbnak vélt adatcsoportokra hivatkozhatok, néhány kiemelt példa említésével. A végrendeletek tanúnévsorai a vármegyei archontológia kutatásának fontos forrásai lehetnek, mégpedig két időszakra vonatkozóan is, hiszen a nagyobb számú 17. századi adat mellett - a későbbi átiratban fennmaradt források hitelességének igazolása kapcsán tett megjegyzésekből - elszórtan 18. századra vonatkozó ilyen jellegű adalékokkal is találkozhatunk. A legnagyobb számban a vármegyei esküdtek köre ismerhető meg e névsorokból: így pl. 1620-ban Marczaltőy Kata végrendeleténél Wissy Márton, 1645-ben Sibrik Kata testálásánál Mesterházi Ferenc, 1653-ban Boros Mihály rendelésénél Nyarai Benedek, 1661-ben Szalay Benedek kötelezőlevelének megírásánál Ujszászy György, 1675-ben Csizmazia Jánosné utolsó akaratának kinyilvánításánál Kis Miklós, Varga Ilona ugyanezen évben kelt végrendeleténél Geszti Mihály, 1678-ban Molnár István testálásánál pedig Hettyei István tanúskodik e tisztség viselői közül. Az sem számít ritkaságnak - főként vizsgált korszakunk második felében -, ha egy-egy tanúnévsorban egyszerre több vármegyei esküdt neve is szerepel: Pottyondy István 1655-ben tett rendelését pl. Boncz Gergely és Török János, Odor Erzsébet 1677-ben készült testamentumát Illyés György és Nagy János, Kelemen Tamás özvegyének 1693-ban kelt végrendeletét Tott Péter és Tompos Péter, Horváth János 1697-ben tett rendelését Nagy János és Pottyondi Zsigmond, Lakatos Kata 1699-ből fennmaradt testamentumát Egyed János és Fábján János erősítette meg Sopron vármegye esküdtjei közül; Ebergényi Judit 1682. évi testamentumtételénél pedig három vármegyei esküdt is tanúskodott Károly István, Szylvásy Pál és Hettyei István személyében. Más vármegyei tisztségek viselői már ritkábban tanúskodnak, de azért néhányuk neve itt is felbukkan: így említhetem pl. Bezeredi György alispánt, aki 1658ban Tar Mihály utolsó rendelésénél volt jelen (20. sz.); vagy Vörös János szolgabírót, aki 1693-ban Kelemen Tamás özvegyének egyik testamentumosa volt (46. sz.); azt viszont Tar Mihály végrendeletének 1748-ban készült átiratából tudjuk, hogy 1658-ban testamentumtételénél jelen volt Belleznay Ferenc, Sopron vármegye szolI > • 154 gabiraja is. A 18. századi átiratban ismert forrásoknak e tekintetben nem mindegyike szolgál hasznosítható információval: némelyik - mint pl. Hetyei Ferenc (1635) vagy Telekesy István (1663) rendelésének másolata - csak az átírást hitelesítő személy tisztségére utal, nevének említése nélkül; más dokumentum viszont a nevet ugyan megőrizte, de évszámot nem közöl: így tudjuk pl., hogy Potyondi János utolsó akaratá154 A pecséttel ellátott „eredeti" példány ugyanis csak egyetlen tanú, Bezeredi György alispán nevét őrizte meg!