Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL
az ingó javakban való öröklés csak a túlélő feleséget illette meg; a túlélő férj az általa adott jegyajándékon kívül a feleség minden javát köteles volt kiadni az elhalt házastárs rokonainak. 95 Az elmondottakból látható: a 17. század emberét az öröklés módját szabályozó törvények, valamint az egyház elvárásai egyaránt ösztönözhették végrendelet készítésére. Ez utóbbiak talán tudatosították ennek erkölcsi súlyát is: morális kötelessége minden embernek, hogy ne hagyja bizonytalanságban hátramaradó családtagjait, hogy számba vegye vagyontárgyait, adósságait és kintlevőségeit, hogy ne keletkezzen perpatvar halála után, és hogy mindezek után nyugodt lélekkel készülhessen a távozásra. 96 A testamentum készítése adott számára lehetőséget a családjában lévő specialitások érvényre juttatására, az esetleges „egyenlőtlen osztozások" megindokolására is. A végrendeletek készítését segítette továbbá a már említett zsinati határozat 9 ' mellett több földesúri rendelkezés is: az Óvárhoz tartozó városokban és falvakban lévő bírák számára 1635-ben kiadott rendtartás pl. 32 rénes forintnyi büntetést ír elő azoknak, akik akadályoznák a testálni szándékozó személyt akarata véghezvitelében. 98 A közölt testamentumok megoszlásáról A kötetünkben közzétett végrendeletek közül a legkorábbi Chepely Andrásé, mely 1609-ben készült (1. sz.); 99 míg az időrendi sort Várkonyi Amadé Éva 1701-ben kelt rendelése zárja (51. sz.). (Ez utóbbi ugyan szigorúan véve már nem 17. századi, de tartalma és „szereplői" miatt közlése mellett döntöttünk.) Gallya Pál testamentumáról a dátum hiányzik, de „jellemzői" alapján bizonyosan e században készültnek mondható (53. sz.). A datált 53 végrendelet 100 közül 18 keletkezett a század első felében, azaz kb. minden harmadik; ugyanakkor a források fele a század utolsó harmadára esik. Az időbeli megoszlás tehát azt sugallja, hogy a század során fokozatosan lett egyre elterjedtebb Sopron megyében az írásbeli végrendelkezés. Meg kell viszont jegyeznem, hogy a győri székeskáptalan hiteleshelyi levéltárában fellelt Sopron me95 WEISS 1984. 93. p. 96 Ezt sugallták számára a „jó halál" mesterségének kézikönyvei is (vö.: KRISTÓF 1999. 523-526. p.). 97 SOLYMOSI 1997. 21. p. 98 THURY 1905. 578. p., 30. articulus; újabban közli: KORCZ 1996. 26. p. 99 A kötetünkben közölt forrásokra az alábbiakban mondat közben (...)-ben hivatkozunk; ha a forrás egészére utalunk, úgy annak sorszámát adjuk meg, ha terjedelmesebb forrásból idézünk, úgy a pontos oldalszámot is. 100 A dátummal ellátott 53 végrendelet közül 50 a „Források" című fejezetben, 3 pedig - melyek a Vas Megyei Levéltárból származnak - a „Függelék"-ben kapott helyet. A „Források" fejezetben közöljük még Gallya Pál dátum nélküli végrendeletét; és itt utalunk két olyan testamentumra, mely a közelmúltban másutt napvilágot látott, ezért újraközlésüktől eltekintettünk (31. ül. 52. sz.). Tekintettel arra, hogy a „Források" fejezetben a testamentumok időrendben követik egymást, felsorolásoknál külön nem hivatkozunk a források sorszámára.
