Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

gozó munkáimmal „egyedül maradtam". A közzétett ill. elemzett források elsöprő' többsége városokban vagy nagyobb mezővárosokban keletkezett; a nemesi - többségében főúri - végrendeleteket csupán Radvánszky Béla „úttörő"' közlése képviselte,

3 a falusiakat pedig a Pelle Ferenc által közzétett, a 19. század második feléből ill. a 20. század elejéről származó kevermesi testamentumok.

6 Az azóta eltelt rövid időszakban a téma hazai szakirodalma örvendetesen gyarapodott;

7 az általunk itt vizsgált korszakból azonban - a győri, három kötetes forrásközlés

8 mellett - csupán Németh Gábor újabb kötete, a nagyszombati testamentumokat közzétevő,

9 hozott napvilágra jelentősebb mennyiségben eddig publikálatlan forrásokat; míg a feldolgozások döntő többsége - Szende Katalin késő-középkori városokra irányuló, fentebb már említett kutatásai mellett - a 18-19. század szakirodalmát gazdagította. Falusi végrendelet-közlés ekkortájt nem történt; a testamentumok e csoportjának forrásértékére magam igyekeztem felhívni a figyelmet egy szerény dolgozattal.

1 Érdemes figyelnünk ugyanakkor több olyan tényre, mely a korábbi századok végrendeletei iránti érdeklődés megélénkülését bizonyítja: • az utóbbi években többször találkozhatunk tanulmánykötetekben megjelent, végrendeleteket rövid bevezető tanulmánnyal közlő kisebb publikációkkal: példaként említhetem Détshy Mihálynak Pálóczi Antal 1526-ban kelt utolsó akaratát közzétevő dolgozatát,

11 Solymosi László két középkor végi Szabolcs vármegyei testamentumot bemutató és közlő munkáját,

12 vagy - hozzánk földrajzilag és időben is közelebb eső példát idézve - Hermann István publikációját, aki egy pápai középnemesi házaspár két végrendeletét közölte, a várossal kapcsolatos korábbi testamentumközléseket is számba vevő bevezető tanulmánnyal;

13 míg mások önálló kiadványként jelentetnek meg - bevezetővel ill. a szükséges „apparátussal" ellátva - egyetlen, terjedelmesebb és értékesebb forrást, mint tette ezt Praznovszky Bence Menyői Tolvay Ferenc 1710-ben kelt végrendeletét és annak két codicillusát közzétéve;

14 • a forrástípus iránti érdeklődést mutatja az 1997 decemberében éppen Sopronban, a Levéltári Nap keretében megrendezett „Végrendeletek és hagyaté5 RADVÁNSZKY 1879. III. köt. 85-361. p. 6 PELLE 1976. 7 Jelentősebb újabb közlések: KUJBUSNÉ 1995.; KOCSIS 1997. 8 HORVÁTH 1995., HORVÁTH 1996. ill. HORVÁTH 1997. 9 NÉMETH 1995. 10 HORVÁTH 1999. 11 DÉTSHY 1998. 12 SOLYMOSI 1999. HERMANN 1998.; a korábbi pápai publikációk közül szempontunkból kiemelendő: TRSZTYENSZKY 1884. 14 PRAZNOVSZKY 1995.