Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
FORRÁSOK
mind az ket húgomnak halálok történnék, sem[m]i maradékjok nem lévén titánnak, hat az megh nevezet sárvárj és sőmjényi, akármi nevel nevezendő minden féle joßagh, valamit az húgaim el nem adnak s halálok után megh marad, az mint Zvonoricz Samuel eőcsem uramra és megh maradékira ßallyon, kikis mind ollyan igassággal birják, az mint mi bírtuk. 102 Ez közbe penigh az én és feleséghem halála után ha az sőmjényi joßagh ki váltotnék hugaimtul, mindenik abbul néki járondó maga reßit ßabad lég [y] en el költeni. Az mint hog[y] az sárvárj eörökségetis el adni, és haßnosb szükségre fordéttanyi. Pottyondon Boka Ferencztűl vettem eg[y] házat tiz hold földel edg[yjetemfa [en], eßt hagfyjom P ottyondj Ferencz és Zvonoricz Orsik kezekn él, mellyet mint hog[y] két ßaz s eötven forinton vettem, migh mi élünk, hírűnk nélkül el ne zálogoséthassák. Es ha vag[y] nékem, vagfy] feleségemnek Ságody Orsiknak szükségűnk lenne arra, tartozzék Pottyond y Ferencz és Zvonoricz Orsik mindg[y]árt kezűnkhöz engedni. Az mi engedelműnkbűl penigh hivűnké lévén; a vag[y] nékünk mind kettőnknek halálunk lévén, és maradékunk nem maradván, Pottyond y Ferencznek és Zvonoricz Orsiknak ßabad leg [y] en azon sumlm]ába el zálogoséttani, de annak fele reßet Zvonoricz Ilonának ha akkor élne, megh adni. Az sárkányi helemet, mellyet Tataj Bálintul váltottam meg ßaz forénton, és megh épétettem, az én feleségem[m]el Ságody Orsikai edg[y]etemben hadgyuk Pottyond y Ferencz nek és Zvonoricz Orsiknak eőrőkössen, valamigh élnek s maradékjok tart, bírhassák. Le jártak lévén pedigh, és semmi maradékjok nem lévén, azon megh nevezet sárkányi joßagh épületivel edg[y]ütt Pottyondj Ist ván és Györgly] Sóg or uraimra ßallon az épülettel edg[y]ütt, edgyeránt való olkállyal, s mind magok, s mind mégh maradékjok közöt. Vißontag pedigh az pottyondj joßagis, az harmadfél ßaz forint sum[m]ával edg[y]etemben Pottyondj Fe rencz, és Zvonoricz Orsik, és minden maradékjok le jártok után; ha pedig 103 föl nem veßik az árrát, Zvonoricz Sámuelre és megh maradékira ßallon. Es mind ezek az mi magunk, ug[y] mint nékemis Zvonoricz István [n]ak, és Ságody Orsiknak halálunk után leg [y] en ekképpen forgandó, eg[y]éb eránt migh elünk, az magunk igasságát és ha kívántatik usussát magunknak megh tartván, valamigh a Isten ez világb[an] eltett. Az Zvonoricz Ferencz eőcsemtűl maradót jószágunkat Porládomb[an], Trestyen aliter Jákfalván és Kővesden az mi illeti, aßt ippen mind az én magam, és húgaim, Zvonoricz Györg[y] eőcsém leányi reßetis, Zvonoricz Sámuel eőcsem uram kezénél hag[y]om valamigh Isten élteti, mindenestűi fogva maga bírhassa. U magának halála lévén, ha maradékja leßen, és attul Zvonoricz Orsik és Ilona az magok reßet az én reßem[m]el edg[y]üt, ug[y] mint felét az joßagnak magukhoz vennyi akarnák, tehát Zvonoricz Sámuel maradéki minden por patvar nélkül Az utolsó szó javított; eredetileg valószínűleg „bírtunk" volt. Javított szó valószínű olvasata.
