Tóth Péter: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai Sopron vármegyében; I. Magyar és latin nyelvű vallomások (1767). (Sopron, 1998)

A falvak válaszai/Die Antworten der Dörfer

szekerest esztendőnként Ládonyig, a' kinek a' fórért 16 és 18 forintot is fizetett. A' robotot csak két marhával szoktuk véghez vinni, az odamenetel és visszajövetel pedig robotban bészámláltatott. VII. A' kilenczedet semminemű termésünkből eddig ki nem adtuk, s a' mennyire tudjuk és hallottuk, ez a' nemes vármegyében sehol szokásban nem is volt. Minden egész helyes gazda esztendőnként helyadót fizetett 4 forintot [és] 25 pénzt. Ezenkívül karácsonyi ajándékul adott az egész község öszveséggel 3 ludat, 5 kappant, 8 tyúkot, 100 tojást, két icze vajat és egy borjút, vagy pedig helyette 6 forintot, úgy nemkülömben mindezeket húsvéti innepekre is a' borjún kívül. VIII. Ezen helységben csak egy fél puszta hely volt, de ezen alkalmatossággal az uraság által az is megszállíttatott. IX. Mi mindnyájan örökös jobbágyok vagyunk. Bíró Jurnikovits Mátyás X. Eskütt Kraicsits István X. Eskütt Kovács György X. Eskütt öreg Horváth András X. Eskütt Hornyák János X. Eskütt Huiber György X. /L.S./ A vármegye által kiküldött összeírok Felsőbüki Nagy Sándor aljegyző és Darás Ádám esküdt. [Homok, 1767.július 23.] Jelzete: SmL. IV.l.k. bb. Másolatok. 8.sz. 42. HORPÁCS

122 I. Ezen helységben lévő jobbágyságnak mind e' koráig az uraiktul semmi urbárium nincs, az ő emlíkezetekre nem is volt. II. Minthogy ezen helysígben sem urbárium, sem contractus nem találtatik, az ő jobbágyi kötelessígeket nem máskint, hanem régi, bevett szokásbul vütték vígben. Mikor kezdődött, ők arra nem emlíkeznek. 122 ma Sopronhorpács