Tóth Péter: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai Sopron vármegyében; I. Magyar és latin nyelvű vallomások (1767). (Sopron, 1998)
Bevezetés/Einleitung
A kedvező adottságok korán lehetővé tették az árutermelő mezőgazdaság kialakulását. Felvevőpiacot Sopron, Kőszeg, az alsó-ausztriai Bécsújhely, illetve Bécs és Kismarton jelentettek. Fő kiviteli cikkek a gabona, élőállat és bor voltak. 6 A 16. századi török háborúk csak a megye területének peremvidékét érintették, a Rábaköz került 1594-et követően tíz esztendőre török megszállás alá. így az úrbérrendezés idején fennálló birtokviszonyok kialakulásában a neoaquistica comissionak nem volt jelentős szerepe. A török háborús konjunktúra azonban fellendítette a gazdasági termelést, amire a korszak legnagyobb birtokosai - elsősorban a Nádasdyak - alaposan kihasználtak, a földesúri majorgazdálkodás súlya megnőtt. Átmeneti visszaesés után a 18. század közepén újabb agrárkonjunktúra következett be. Nádasdy Ferencet 1670-ben a Wesselényi összeesküvésben való részvétele miatt lefejezték, birtokait elkobozták, egy ideig kincstári kezelésben tartották. Újabb nagybirtokos famíliák emelkedtek ki, a leghatalmasabbak az Esterházyak, illetve a Széchenyiek. Az Esterházy birtok a család felemelkedésével párhuzamosan alakult ki. A dinasztia-alapító Miklós a 17. század elején házasság révén jutott Munkács várának birtokába, amelyet hamarosan Kismartonra cserélt. A család tagjai a későbbiekben vásárlások, cserék és házasságok révén jutottak további birtoktestekhez. Az úrbérrendezés idején élő Esterházy Miklósnak már 11 Sopron megyei uradalma volt 74 671 hold úrbéres földdel. A megye úrbéres földterületének 55.66 %-val, az úrbéres lakosság 67,34 %-val rendelkezett. A Széchenyi család a Nádasdy birtokok felosztásával jutott megyebeli birtokokhoz. Elsőként a sárvár-felsó'vidéki uradalmat vásárolta meg Széchenyi György esztergomi érsek a kincstártól 1677-ben. 1770 tájékán 7 405 hold úrbéres földterület volt a család kezén. A Festeticsek ugyanebben az időpontban 4 127 hold úrbéres földterületet birtokoltak. Az egyházi birtokosok - a világiakkal ellentétben - nem változtak. A győri püspökség a vizsgált időpontban 7 283, a csornai premontrei prépostság 2 695 hold középkori eredetű úrbéres földdel rendelkezett. Sopronnak egyedüli városként ugyancsak jelentős, 4.648 holdnyi úrbéres birtoka volt, amely nyolc falut foglalt magába. Az átírás a Soproni Levéltár SmL. IV. l.k.bb. állag 4. csomójában és a Magyar Országos Levéltár Helytartótanácsi Levéltára (C.59) 3140-3150. csomójában található iratok alapján készült. A pontos jelzetet minden egyes esetben közöljük. Osli, Kapuvár, Szerdahely és Páli anyaga eddig sajnos egyik helyről sem került elő. Néhány község esetében úgy tűnik, fel sem vették az adatokat, a falvak a Felhő Ibolya szerkesztette kézikönyv adatsoraiból is hiányoznak. Ezek Rábatamási, Eszterháza, Garta, Kismartonvár. Mindez talán összefüggésben áll azzal, hogy 1767 szeptemberében Kapuvár, Garta, Kistata, Kismartonvár, és Tamási ügye még függőben volt, mivel lakosaik korábbi hajdú szabadságukra hivatkozva nem akartak belenyugodni robotkötelezettségükbe. 7 A kérdőpontokra adott válaszok nyelve magyar és német, három község: Káptalanvis, Horvátzsidány és Peresznye esetében latin és német. A közreadás két kötetre bontva az iratok nyelvén történik. A vármegye területén 46 nemesi község volt. Közülük 23-ban nem élt úrbéres '' Felhő-1970 Sopron megye, Bevezetés 214-221. p. 7 Felhő-1970 216. p.
