Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

Hermann Róbert A CSORNAI ÜTKÖZET Bevezető 1849. június 17-én az itáliai es. kir. hadsereg milánói főhadiszállására futár érkezett a magyarországi hadsereg főparancsnokságától. A fővezér, a 81. életévében járó Josef Radetzky gróf tábornagy kíváncsian várta a magyarországi híreket, hiszen tudta, hogy az ottani cs. kir erők parancsnokságát néhány hete korábbi beosztottja, Haynau táborszernagy vette át. „Olyan, mint a borotva; használat után vissza kell tenni a tokjába" — szokta róla mondogatni, de ezúttal úgy vélte, Magyarországon erre a borotvára van szükség. A küldeményt szokás szerint először Heinrich Hess lovag altábornagy, az itáliai hadsereg vezérkari főnöke nézte át. A legfontosabb küldemény Haynau június 11-én kelt jelentése volt, amelyben beszámolt a cs. kir. hadsereg elhelyezéséről és terveiről. Hess maga elé tette Magyarország térképét, úgy elemezte a jelentésben foglaltakat. Amikor azt olvasta, hogy a Franz Wyss vezette, Szerdahelynél állomásozó dandárt 8-án Kapuvárra és Csornára tolták előre, vörös tintával írta a jelentés üresen maradt hasábjára: „Igen nagy hiba volt - ennek a dandárnak a Rábca mögött, a Szentjánosról Sárkányra vezető út fedezetére, s ezáltal az elővéd jobbszárnyának biztosítására kellene felállíttatnia, szükség esetén a Pozsony felé történő visszavonulással — mivel a 3. hadtest már Sopronnál s egy dandárral Szentmiklósnál áll, ami elegendő volt ezen út fedezésére, ha már mindenképpen el akarják állni." (106. irat.) Kilenc nap múlva, június 26-án aztán kiderült, milyen igaza volt. Haynau aznap érkezett, június 21-i beszámolója kezdetén szomorúan olvashatta: „Június 13-án a Kapuvárra és Csornára előretolt Wyss-dandárból az utóbbi helységben álló fél dandárt egy messze túlnyomó, több oszlopban sok löveggel előnyomuló ellenség megtámadta, egyidejűleg megkerülte, s kemény védekezés után, amelyet sajnos sem a Wyss-dandár Kapuváron álló másik fele, sem a Szentmiklósról Vitnyédig előretolt Collery-dandár nem támogatott, visszanyomta. Wyss tábornok ezen ütközetben elesett; — hasonlóképpen sirathatjuk több tiszt és a Császár-dzsidások kb. 80 emberének elestét, akik a gyalogság visszavonulását fedezendő, dicsteli vitézséggel vívtak." Hess csak annyit jegyzett e passzus mellé: „Ami előre látható volt, s elkerülhető lett volna". (173. irat.) Az 1849 nyári hadjárat története igazán nem bővelkedik magyar sikerekben. A több, mint kétszeres túlerőben lévő osztrák és orosz intervenciós csapatokkal szemben a magyar hadseregnek ritkán volt esélye a sikerre. Pedig ez a hadsereg akkorra vált igazán komoly, gyakorlott fegyveres erővé. Míg a téli hadjárat fo-