Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

zott hozzájuk, s a két század Hess-gyalogság Barbacson és Markotán át Bősárkány felé történő visszavonulását a vadászok csatárlánca fedezte. Ezzel egyidőben a 10. honvédzászlóalj egy része és a 23. honvédzászlóalj jobbra megkerülte a temetőt és az árkot, s benyomult az utcákba. Pongrácz kezébe vette a 10. honvédzászlóalj zászlaját, s rohamra vezette az alakulatot. A roham most már sikerült: az oszlopnak a 2. besztercei zászlóalj támogatásával végre sikerült behatolnia a temetőbe és kiszorítania onnan a Baden-gyalogság 1., 3. és 5. századát. Wyss délelőtt 8 és fél 9 között rendelte el a visszavonulást, a kapuvári úton lévő, Ahsbahs őrnagy vezette osztaghoz Bujanovics főhadnagyot küldte a Bősárkány felé történő visszavonulást elrendelő paranccsal. Bujanovics szerint a Baden-gyalogság 1., 3. és 5. százada, illetve a Császár-dzsidások öt szakasza ott még tartotta magát, de amint értesültek a honvédek benyomulásáról, illetve megkapták a parancsot, beszüntették az ellenállást, és megkezdték a visszavonulást a megadott irányba. A visszavonulók közül elsőként ez a különítmény érte el a községet, majd Szentpéterig vonult vissza. Az a tény azonban, hogy a többi oszlop meg sem kísérelte a Bősárkányra vezető egyenes út elérését, arra mutat, hogy a visszavonulás még sem lehetett annyira rendezett, s hogy az Ahsbahs különítményét nyomon követő honvéd csapatok viszonylag hamar elzárták ezt az utat. Bujanovics ezután visszatért Wysshez, aki visszaküldte őt a jobbszárnyra azzal, hogy ha lehet, az ottani csapatok is hozzá, Wysshez vonuljanak vissza, hogy a dandár egyesülten hátrálhasson. Bujanovics meg is próbált eljutni a jobbszárnyhoz, ám az utcákat akkorra már megszállták a honvédek, ezért Csornát északról megkerülve akart oda jutni. Ez sem sikerült, ám a Barbacsra vezető úton rátalált a 3 szakasz dzsidást, a Baden-gyalogság két századát és 2 löveget vezető Castelnau ezredesre. Bujanovics kérte az ezredest, hogy próbálják meg felvenni az összeköttetést a többi csapatokkal, a település északkeleti szegélyén hamarosan megjelent a Hess-gyalogság két százada, valamint a két vadászszázad is. Castelnau, aki az előző este véledenül érkezett Csornára és semmiféle helyismerettel nem rendelkezett (ezért indult Bősárkány helyett Barbacs felé), átengedte a további intézkedéseket Bujanovicsnak. Bujanovics kérésére a Jósika százados vezette három dzsidás szakasz előnyomult a közeledő négy század felvételére. A dzsidások megrohanták a településről utánuk nyomuló 45. honvédzászlóaljat, de az négyszögbe fejlődve várta őket, mire a dzsidások lemondtak a rohamról. Castelnau a lövegeket is előre küldte, de a tüzéreknek nem fűlt a foguk az előnyomuláshoz, különösen azért nem, mert a Hess-gyalogsággal és a vadászszázadokkal történt egyesülés után az osztag bal oldalán hat huszárszakasz mutatkozott. A huszárok megrohanták a lövegeket, a Bujanovics főhadnagy vezette dzsidások ellenlökése azonban visszavetette őket.