Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

A Csornán lévő Wyss-féldandárból Bágyogon állomásozott egy Hessgyalogszázad és fél század Császár-dzsidás. Feladatuk a Bodonhelytől Pordányon át Pásztoriig terjedő környék megfigyelése és járőrözés volt. Az örsbői naponta erős lovas járőrt küldtek Egyedre és Árpásra. A Kóny és Csorna közötti töltésen, amelyen a Győrből Sopronba vezető út halad, egy Hess-gyalogszázad, egy szakasz Császár-dzsidás és két lovas löveg állomásozott a markotai átkelő megfigyelésére és hogy az ottani töltésen át a Szentpéteren települt 1. hadtesttel fenntartsák az összeköttetést. Bősárkányon egy fél Hess-gyalogszázad és egy szakasz Császár-dzsidás állomásozott. A csornai csoportosításból június 13-án hajnali 3 órakor Chamot főhadnagy indult egy Császár-dzsidás szakasszal járőrként Egyedre. A járőr egy honvédcsapatra bukkant, melyből 15 főt fogolyként magával vitt, a Csorna környékén felhangzó első ágyúlövés után azonban, hogy az elvágattatás veszélyétől megmenekedjék, Jobbaháza környékéről Kapuvár felé vette útját. Akkor érte utol az Uchtritz által kiküldött egy század Vilmos-huszár, mire a járőr kénytelen volt a foglyokat szabadon engedni, s útját Kapuvárnak folytatni. Csorna védelmére maradt tehát a 49. (Hess) gyalogezred három és fél százada, az 59. (Baden) gyalogezred Landwehr zászlóaljának hat százada, a 14. vadászzászlóalj két százada, a 4. (Császár) dzsidásezred három százada (11 szakasza), valamint négy lovas löveg és két röppentyű. A Hess-gyalogezred fél százada a Pásztori felé, egy százada a Kóny felé vezető kijáratnál állt. Két századot Wyss a Szilsárkány felőli egyik kijárathoz irányított. A vadászosztály a délkeleti oldalon, a Pásztori felőli egyik utcánál állt. A Baden-gyalogság 1. százada a Kapuvárra vezető úton foglalt állást, a 2. század a községben volt beszállásolva, a 3. és 5. század ágyúfedezetet látott el, a 4. század a községben szállásolt, a 6. század egy része a község délnyugati, Szilsárkány felőli egyik kijáratát foglalta el. A szintén oda vonuló 2. és 4. századot Weiss őrnagy, a zászlóaljparancsnok személyesen vezényelte. A község délnyugati részén a kőfallal körülvett temető igen előnyös állást kínált: balról hosszú és mély, lövészek befogadására igen alkalmas árok fedezte, jobbról salétromfőzésből maradt földhányások húzódtak. A temető mögöttitérség és az azzal kapcsolatban álló piactér alkalmas volt a tartalék fedett elhelyezésére. Egy ismeretlen honvéd leírása szerint „ezen fölül valamivel hátrább, a temető mögötti térséget szegélyező, kőfal és épületektől körülvett urasági major jobbról, balról pedig a lucernás kerteket kerítő árkok, s az előtte elterülő nyáras kínálkoztak második védvonalul." A Császár-dzsidások 2. őrnagyi osztályának öt szakasza a nyugati oldalon, az 1. őrnagyi osztály öt szakasza a község közepén állt. Két lovas löveget a Szilsárkány felé vezető déli kijárathoz, két másik lovas löveget a két röppentyűvel együtt a Farad felé vezető nyugati kijárathoz rendeltek.