Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)
OKMÁNYTÁR - Naplók és visszaemlékezések a csornai ütközetről
partján önállóan operált, egy igen ügyes kéme volt, aki hol mint marhakereskedő, hol mint molnár, az ellenségnek élelmi árukat szállított, azután pedig a tábornoknak a kívánt adatokkal szolgált. Hadosztályunk, miután a legénységnek megfogyott létszáma Székesfehérvárt némileg kiegészíttetett, 6 zászlóalj gyalogság, 6 század lovasság, 1 század utász, 1 lovas- és 1 gyalogüteg, fél röppentyűüteggel, június 11-én este Veszprémbe 277 megérkezett. 278 Ide éjféltájt a Sopronba küldött kém visszajött, és a tábornok szállásán jelentkezve, azonnal bebocsáttatott. A hírhordó jelentette, hogy Sopronban sok az ellenség, hogy ő ott a proviántházba 279 lisztet vitt, és megtudta, hogy naponkint tízezer adag kenyeret sütnek. Visszautaztában Csornán keresztülment, ahol tanúja volt egy mintegy 2000 főnyi előhadnak megérkezésénél. Kmetynek ezt megtudni elég volt. Azonnal a vele egy szálláson levő Albert Ignác vezérkari őrnaggyal rövid tanácskozás után elhatározták, hogy az előnyomulásban levő ellenséget meg kell támadni és visszaverni. Még az éjszaka futárok vitték a jelentéseket Tatára, ahol a Központi Vezérkari Iroda volt, Bayer ezredesnek, és a győri katonai parancsnoknak, azzal a megkereséssel, hogy június 13-ik napján kora reggel Csorna irányában ágyúlövéseket tegyen, azaz demonstráljon, mert hadosztályunk június 13-án napfeljötte előtt Csorna alatt lesz. Hadosztályunk június 12-én tovább indult, és délben Pápán volt, ahol rövid pihenőt tartott, amely idő alatt a legénység számára megrendelt eledelt elfogyasztotta. Marcaltőre délután 5 órakor érkeztünk. Itt huszár alezredesünk, báró Uchtritz az egész tisztikart megvendégelte, a legénységet pedig hússal és annyi borral látta el, hogy a palackokat is megtöltötték. Ez a trakta jól fogott, felfrissítette a legényeket. Csorna még messze volt: csak egy éjjeli menet után juthattunk odáig. Kmety a legénységgel a tarisznyákat lerakatta. Budavár bevétele után hadosztályunknak az a feladat jutott, hogy a dunántúli megyéket az ellenségtől megtisztítsuk. Eddig ellenséget nem láttunk, de most már honvédeink sejtették, hogy valami készülőben van. Tervben volt az ellenséget napvilág előtt három oldalról megtámadni. A csapatvezérek Marcaltőn utasításaikat megkapták. Már sötétedni kezdett, amikor a Rábán átkeltünk. Csapataink Szilnél megálltak. Itt báró Uchtritz dandárparancsnok a lovassággal és négy lovas ágyúval a többi seregtől elvált. Kerülő utat kellett megtenniök, hogy Csornát dél felől elérhessék, és Pápára. Helyesen: 5 zászlóalj gyalogság, két század vadász, nyolc század lovasság. Élelmiszertárba (Provianthaus).
