Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)
OKMÁNYTÁR - A csornai ütközetre vonatkozó hadijelentések, 1849. június 14-22.
A tábornok úr később is megtett mindent, hogy e lövegeket ismét tűzbe vigye, azonban hogy eredménnyel tette-e, nem tudom, miután a vadászosztályhoz küldtek, hogy az ütközet ottani menetéről jelentsek, s már csak azt láttam, hogy néhány honvéd és huszár a falu délnyugati szegélyén át betör. A vadászosztályt huszároktól körülrajzva és heves ágyútűzben találtam; azonban még minden állását tartotta; amint azonban a Baden-gyalogság osztálya a párhuzamos utcán visszahúzódott, s attól lehetett tartani, hogy oldalba fogják, s a dandár többi részétől elvágják, — szintén megkezdte a visszavonulást, amikor a tábornok úr, aki időközben a Baden-gyalogság osztagait ismét előző állásába, a falu kerítéséig előretolta, az addig tartalékban álló 2 század Hess-gyalogságot küldte a vadászok támogatására, s a vadászok a kétszeri rohamban annyira fellelkesültek, hogy előző állásukat ismét elfoglalták. A Csorna déli és délnyugati részén álló Baden-gyalogság osztagait ismét viszszavetették, s a térig vezető széles utcáig nyomták vissza. Az utca a közepéig tele volt honvédtömegekkel. — A tábornok úr megparancsolta, hogy ezeket egy rövid rohammal szétszórják, hogy a Baden-gyalogság ismét előre nyomulhasson. — Wickenburg százados úr lovasszázadával a legnagyobb rettenthetedenséggel betört oda, s az első pillanatban visszavetette a honvédeket, mivel azonban ezek jobbra és balra a parasztházakba húzódtak vissza, s az utca végén nagyszámú tartalék fedezte őket, amely sortüzet adott a lovasszázadra, az, miután túlzottan messzire merészkedett, megfordult, amelynek során a honvédek gyilkos kereszttüzét kellett kiállnia, akik az utca valamennyi házát és udvarát megszállták, s így e század igen sok embert és lovat veszített. Ezután az ismét fellángolt ütközet még félóráig tartott, akkor azonban a honvédek, noha óvatosan, a térig nyomultak előre. - Zömünk ezáltal ketté volt vágva, s egy, a Kapuvár felőli kijáratnál lévő jobbszárnyra és a Kóny felőlinél lévő balszárnyra oszlottunk. — A tábornok úr a jobbszárnyhoz küldött, hogy a visszavonulást Bősárkány felé elrendeljem. Ez még mindig tartotta magát, ágyúit részint fedve állította fel, s ezek oly jól működtek, hogy a Baden-gyalogság itt felállított 3. osztályával az ellenség minden rohamát meghiúsították; — az ellenség itt a kapuvári úton 6 löveget hozott előre, s azt hiszem, röppentyűlövéseket is hallottam az ellenség részéről. — Az ellenség már az ütközet kezdetén Csornát és északi oldalát meg akarta kerülni, s ezáltal a dandár Bősárkányra rendelt poggyászát megtámadni. Az Ahsbahs őrnagy által a messze nagyobb huszárosztagok ellen elrendelt igen merész és sikeres dzsidásrohamok azonban teljesen meghiúsították e szándékot. Midőn itt átadtam a visszavonulási parancsot, a Kapuvárról Kóny felé vezető főúttal párhuzamos utcán visszatértem a tábornok úrhoz, akit a kónyi kijártnál leltem, azonban ismét visszaküldött a jobbszárnyra, hogy ott elrendeljem,
