Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

rált, török földön áttért az iszlámra. 1851-ben Amerikába ment. 1861-től a polgárháborúban az északi hadseregben alezredesként, később ezredesként szolgált. 1864-ben kilépett a hadseregből; előbb bankárként, majd újságíróként kereste kenyerét. 1893. november 20-án St. Louisban halt meg.

34 A hadosztály összetétele tükrözte a honvédsereg összetételét. A 10. honvédzászlóaljat 1848 május—júliusában Debrecenben szervezték meg, többnyire Szabolcs, Szatmár és Bihar megyei, kisebb részt Bereg, Ugocsa és Máramaros megyei önkéntesekből. A zászlóalj augusztus elején érkezett meg a bánsági Ecskára. Szeptember 2-án kivette a részét a perlaszi szerb tábor bevételéből, azt követően december végéig a bánsági hadszíntéren szolgált, s valamennyi jelentősebb összecsapásban harcolt. Az immáron tapasztalt alakulatot december 28-án a fővárosba irányították, ahol Görgei feldunai hadtestéhez csadakozott. Annak soraiban vett részt a téli, majd a tavaszi hadjáratba, de úgy tűnik, Buda ostromáig nem került tűzbe. Május 4-én súlyos veszteségeket szenvedett, de kivette a részét a vár bevételére indított rohamból is. A zászlóalj parancsnoka május elejétől Kiss Antal százados volt, aki korábban a 2. (Hannover) huszárezredben szolgált hadapródként; a honvédséghez kilépett nemesi testőrként került.

35 A 23. honvédzászlóaljat az 1848 őszén Győrben szervezték, nagyobbrészt Győr, kisebb részt Mosón megyei újoncokból. A zászlóalj négy százada - mint már Kmety életrajzánál említettük - október végétől a feldunai hadtestben szolgált, az alakulat teljes kiállítására november második felében került sor. A december 16-i pamdorfi ütközet után a zászlóalj először Buda ostrománál került tűzbe. Kmety, majd Pongrácz László után a zászlóalj parancsnoka Jámborffy (Fromm) Károly lett, aki 1848 előtt harmincadhivatalnok, szeptembertől egy Mosón megyei önkéntes nemzetőrszázad századosa volt.

36 A 33. honvédzászlóaljat 1848 október elején alakították meg Szegeden szegedi, valamint Bács, Krassó, Torontál és Temes megyei újoncokból. Október 13-án Obecsére, majd rövidesen a Bánságba vezényelték, ahol december második feléig nagyobbrészt helyőrségi és rendőri feladatokat látott el és a december közepén Tomasevác bevételére indított támadás során sem került tűzbe. De34 Bona Gábor, 1987. 88-89. c; Acs Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban 1861-1865. Budapest, 1964. 64-66. o. 35 A zászlóaljra ld. Urbán Aladár: Honvédtoborzás a Tiszántúlon 1848 nyarán. Hadtörténelmi Közlemények, 1955./3-4. 134-166. o. ; uo.: Dokumentumok a tiszántúli honvédtoborzás történetéhez. 1848. május 21. — június 14. Hadtörténelmi Közlemények, 1955./3-4. 452-471. o.; Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története. (In:) Bene János (szerk.): Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). Nyíregyháza, 1998. 31-72. o. Kiss életrajzát Id. Bona Gábor, 1987. 198. o. 36 A zászlóaljra Id. Hermann: Győr 23-34. o.; Jámborffy életrajzát Id. Bona Gábor, 1987. 185. o.