Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

OKMÁNYTÁR - A csornai ütközetre vonatkozó hadijelentések, 1849. június 14-22.

csornai főtéren állt készenlétben, megbíztak, hogy a falu Kóny felé eső kijáratát szállja meg. Röviddel ezután került sor az első lövésekre a Pásztori felőli kijáratnál. Patera hadnagy úr a túlnyomó ellenséges kartács- és puska tűz ellenére a legkeményebben védte azt, amidőn is végül a mellette álló Baden-gyalogcsapat visszanyomatott, s ezáltal bal

177 oldala megkerültetett, maga is visszahúzódott ahhoz. - Ez időtájt kapta alulírott az utasítást, hogy nyomuljon előre a község Szidisárkány [sic!] felőli kijáratához, s akadályozza meg az ellenség ez iránybóli betörését. Ezután a nála lévő két századdal ide vonult, eggyel megszállta a körzetet, s a másikat tartalékban tartotta. Balra az összeköttetés a szomszédos vadászosztállyal helyreállt, jobbra azonban a Baden nagyherceg gyalogság csapatai már visszavettettek, miért is alulírott a tartalékban tartott század két szakaszát oda irányította. Alighogy ez megtörtént, máris egy ellenséges üteg hevesen lőtt bennünket, s erre mindjárt több oldalról gyalogcsapatok támadtak meg minket. Míg a két század a megszállt szakaszon tartotta a falu kijáratait, a vadászosztály szuronyrohamot hajtott végre, miáltal az előnyomult ellenséges gyalogság visszavettetett. Miután Csorna helyheztetése nem tette lehetővé, hogy a falu más részein folyó ütközet menetéről áttekintést nyerhessünk, alulírott e célból segédtisztjét küldte oda. Ez azonban azonnal azzal a jelentéssel tért vissza, hogy az ellenség már a kónyi kijáratig, azaz a hátunkba nyomult előre, s a dandár minden más egysége már elhagyta volna Csornát; hogy teljességgel el ne vágassunk, alulírott immáron elrendelte a visszavonulást, amely a házak és kertek közötti közlekedés megnyitása révén igen elhúzódott. Amint a falu mögé, a szabadba jutottunk, a falu Kóny felé vezető kijáratánál egy ellenséges gyalogzászlóaljat leltünk néhány ágyúval, jobb oldalunkban egy másikat egy huszárcsapattal és két löveggel, amelyek rögtön lőttek bennünket. Folytattuk visszavonulásunkat egy, a kónyi töltés mellett húzódó erdőcskén át, s azon valamivel lejjebb átkelvén, ahol a terepadottságok a visszavonulásnak kedveztek, amit is a vadászosztály csatárlánca fedezett. A töltéstől a legközelebbi erdőszélig tartó út közben, amelyet elérni próbáltunk, hogy Bősárkányra érjünk, Bojanovich [sic!] dandár segédtiszt úr, aki is az ütközet során igen tevékenyen és elszántan viselte magát, azon jelentéssel jött hozzám, hogy Castelnau Császár-dzsidás alezredes ezen ezred egy csapatával, a Baden-gyalogság csapatával és 2 löveggel kész bennünket felvenni. Alighogy ezen egyesülés megtörtént, az ellenséges huszárok megrohanták a 2 löveget, azonban lovasságunk ellenlökése által visszavettettek, ami után viszszavonulásunkat Bősárkányig zavartalanul folytattuk. Itt találtuk a zászlóalj elő-