Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

OKMÁNYTÁR - A csornai ütközetre vonatkozó hadijelentések, 1849. június 14-22.

szabály által olyannyira biztosítva éreztük magunkat, hogy a dandár fennmaradó része a községben szállásolt. 13-án hajnalban a századok a következőképpen voltak elosztva: az 1. század a Kapuvárra vezető úton, a 2. század a községben beszállásolva, a 3. és 5. század ágyúfedezeten, a 4. század a községben beszállásolva, a 6. század a község kijáratait szállta meg. Hajnali Vz 5 órakor nem riadóztatás révén, hanem csupán parancsőrök által, az ellenség olyannyira közelre előnyomulása miatt, amelyet már túlerejű rajtaütésnek kellett nevezni, rendelték el a csapatok kikelését. Az ellenség előnyomulása oly gyorsan történt, hogy az ágyúkat éppen hogy ki-, s a csapatokat felállítani lehetett, amidőn Csorna községet három oldalról csatárok és lövegek már lőtték is. — Csak az 1. század, amely elsőként észlelte az ellenséget, nyomult előre a legnagyobb elszántsággal egy égererdőbe, kiűzte onnan a már betört ellenséget, ott azonban 2 löveg által olyannyira veszélyeztetve volt, hogy nem tarthatta magát, visszahúzódott, még egyszer egy ligetben állást foglalt, onnan egy előretörő huszárszázadot visszavonulásra kényszerített, azonban nagy túlerőben lévő ellenséges gyalogság (honvédek) elől maga is kénytelen volt visszavonulni a faluba. — Itt 2 löveget állítottunk fel, amelyeknél a 3. és 5. század ágyúfedezetként visszamaradt, míg a többi lövegek más oldalakra vezényeltettek. Amíg az 1. század különösen dicséretre méltó kitartással és buzgalommal ellenállt, amelynek során Gassner százados úr, a parancsnok bátorsága és buzdítása révén különösen kitett magáért, a 3. és 5. század egyesült vele, s ezáltal egy olyan szerencsés szuronyrohamot hajtott végre egy támadó honvéd zászlóalj ellen, hogy e pillanatban már győzhetni hittünk. Azonban azon értesítés által, hogy a bal és a győri oldal felől az ellenség még nagyobb túlerővel nyomul a község ellen, a 2., 4. és 6. század a község bejáratainál harcolva nem tudta már magát tartani, s ezért, nehogy elvágassunk, a Gassner, legalázatosabb alulírott és Hennig századosok parancsnoksága alatt álló 1., 3. és 5. századoknak is vissza kellett vonulniuk, annál is inkább, mert a dandár teljes visszavonulását Bősárkány felé a Schlik altábornagy vezette hadtesttel történő egyesülés végett már elrendelték. Az előbb említett három század ezen harcánál dicsérettel említendő a már említett Gassner százados úron kívül a 3. századból, amelyet legalázatosabb alulírott vezetett és parancsnokolt, Friedrich Krippell főhadnagy úr is bátor és elszánt magatartása miatt, valamint a mellékelt kimutatásban őrmestertől lefelé megemlített legénység. - A nagyobbrészt szuronnyal megsemmisített ellenség nagy száma ad erről bizonyságot. E pillanatban tudtuk meg Weiss őrnagy, zászlóaljparancsnok úr megsebesülését, mire Hennig százados úr a folyamatosan együttműködő 3. és 5. századok, legalázatosabb alulírott pedig a zászlóalj parancsnokságát átvette. Nem kevésbé