Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

Wyss már június 9-én jelentette a III. hadtest parancsnokságának, hogy helyzete Csornán igen kedveződen; „a dandár Kapuvártól Csornáig 5 mérföldnyi távolságban van szétszórva; a Rába vízállása nem magas, s az ellenség átkelhet Marcaltőnél, és ha Bogyoszló felé vonul, középen kettévágja a dandárom". (85. irat.) Kérte az I. hadtest parancsnokságát, hogy mielőbb állíttassa helyre a Hanságon át vezető hidakat, hogy ily módon fenntarthassa az összeköttetést az I. hadtesttel. (50. irat.) A dandár igen nagy szerencséjére ez június 9-én meg is történt. (87-88. irat.) Wyss június 10-én felderítésre indult csapataival, de a környéken portyázó huszárjárőrök miatt feladta szándékát. Június 11-én örömmel jelentette, hogy a magyar előőrsök eltűntek a Rába mellékéről. (107. irat.) Haynau pedig ugyanaznap egyenesen arra utasította, hogy ne bonyolódjék fölösleges csatározásokba, hiszen szándéka egyelőre csupán az ellenség megfigyelése. (108. irat.) Június 12-én hajnali 4 órakor Wyss úgy tudta, hogy „a Rába túlpartját Marcaltőtől Szentpéteren át Pápocig ellenséges huszárok tartják megszállva, s Marcaltőn valószínűleg gyalogság és tüzérség is van". (113. irat.) Az est folyamán küldött jelentésében arról számolt be Haynaunak, hogy „az egész Rábatúlpart, nevezetesen Marcaltő, Szentpéter és Pápoc néhány nap óta elég erősen meg lehet szállva, Marcaltőn ágyú is van". Úgy vélte, hogy e kedveződen állásban igen nehéz összpontosítania csapatait, s ezért az újabb zászlóalj beérkezte után meg kellene szállnia Szilsárkányt és Mihályit is. (117. irat.) Wyss tehát jól látta az állását fenyegető veszélyt, s június 9-én a III. hadtesthez intézett jelentésében meg is fogalmazta saját sorsát: a Marcaltő felől kiinduló ellenséges támadás kettévághatja a Kapuvárt és Csornán egymástól nagy távolságban lévő dandárt. így is történt. A. szemben álló jelek Mielőtt magát az ütközetet ismertetnénk, érdemes néhány mondatban bemutatni a hadosztály tisztikarát és alakulatait. Lássuk először a parancsnokot, Kmety Györgyöt! Kmety 1813. május 24-én született a Gömör megyei Felsőpokorágyon. Apja evangélikus lelkész volt, 1818-ban meghalt, az édesanya ezután a fiúkkal, Pállal és Györggyel áttelepült Nyíregyházára. György neveltetését előbb az anya, majd a jóval idősebb báty, Kmety Pál irányította. Késmárki tanulmányai során nem annyira az iskola látogatásában, mint inkább kerülésében jeleskedett; ahogy életrajzírója és barátja, Thurzó Miklós írja, bátyja „erővel tudományos férfiút akart belőle képezni; de a vidám szeszélyű ifjú pajzánságain megtört minden