Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára 1848-1849-es iratanyaga (Sopron, 1999)

Sopron város levéltára

kezdve nyolc éven át folyt a selejtezés és rendezés, a levéltártól időközben elkülönített, és az újabb keletű iratokat őrző irattárra is kiterjesztve. 1776-ban a kamara - mivel lassúnak találta a munkát - beszüntette a levéltárrendezéssel foglalkozó tanácsosok fizetésének folyósítását, így a munkálatok egy időre abbamaradtak. 1782-ben újabb nagy szabású kamarai ellenőrzésre került sor Sopronban. Báró Schilson János a teljes városi közigazgatás menetét vizsgálat alá vette, többek között a levéltár és az irattár kezelését is. Intézkedései nyomán került sor a közigazgatás részleges átszervezésére (pl. számvevőség felállítása), illetve az ügykezelés megreformálására. Elrendelte, hogy az eddigi külön vezetett latin és német nyelvű jegyzőkönyvek helyett egységes városi jegyzőkönyvet vezessenek, és a jegyzők feladatául jelölte ki a levéltár rendezésének befejezését is. A tanács azonban - hivatkozva a jegyzők leterheltségére, amely már korábban sem tette lehetővé a levéltárral való foglalkozást - külön levéltárnoki állás megszervezésére vonatkozó kérelemmel fordult a kamarához. A kamara a levéltárnoki állás megszervezését nem engedélyezte, de 1783-ban jóváhagyta a város szerződését Oertel Károly János soproni ügyvéddel, aki éves átalánydíjért vállalta az iratanyag lajstromozását, azzal a feltétellel, hogy a levéltárnoki állás későbbi megszervezése esetén a város neki juttassa az állást. Oertelnek külön dolgozószobát bocsátottak rendelkezésére, ugyanakkor a tanácsterem mellett kialalkított új levéltári helyiségbe tíz új szekrényt készítetett a tanács. Oertel három év alatt lajstromozta és kivonatolta az addigi, tárgyi csoportosításban rendezett iratokat. A városigazgatás kútfőkbe (fasciculusokba) osztott iratain kívül jelentős forráscsoportot alkotnak ebben az iratanyagban a végrendeletek, valamint a polgári és büntetőperek dokumentumai. (Az 1526 előtti oklevelek később külön gyűjteménybe kerültek.) A ún. Oertel-féle anyagban, mely jelenleg az 1526 és 1786 közötti közigazgatási és törvénykezési iratokat foglalja magában, ma is az Oertel Károly által készített elenchus segítségével lehet keresni. Az Oertelt követő - immár rendszeresített - városi levéltárnokok az 1786 után keletkezett városi iratokat más rendszerű, de ugyancsak tárgyi csoportosításban rendezték. A Leitner Ferenc, Trost Ferenc, Schulcz Pál, Braunmüller József, Wagner Mihály, Hochholzer Dániel, Kiszely János és Kugler Alajos által rendezett politikai, igazgatási és gazdasági iratok - az 1786 és 1902 közötti évekből - alkotják az ún. Acta Politica et Oeconomica gyűjteményt. A levéltárosok az I - XXIX. majd 1896-tól XXX. kútfőbe osztott iratanyaghoz darabszintű mutatót készítettek, mely évenként, a tárgyszavak betűrendjében sorolja fel az iratokat. 1916-ban, Kugler Alajos halálát követően gondos mérlegelés után választotta ki a város vezetősége a megürült posztra - Csánki Dezső és Fejérpataky László ajánlásával - Házi Jenőt. Dr. vitéz Házi Jenő 1917-ben kapta meg városi főlevéltárnoki kinevezését, de posztját - katonai szolgálata miatt - csak 1918-ban foglalhatta el. Sopron város utolsó főlevéltárosa 1950-ig állt az intézmény élén. Egyik legjelentősebb munkája a 13 kötetes oklevéltár megjelentetése, melyben 1526-ig bezárólag közölte a város összes oklevelét, végrendeletét, számadáskönyveit és egyéb feljegyzéseket. Rendkívül sokszínű munkásságából csak egyetlenegy művet szeretnénk még kiemelni: a "Soproni polgárcsaládok 1535-1848" című munkáját, amely a helytörténet- és családkutatás alapvető kézikönyve. Kényszernyugdíjazása után vonták össze a városi levéltárat az azonos törvényhatósági jogállású vármegyei levéltárral. Az összevont intézmény 1950-től mint Soproni Közlevéltár, 1952-tól mint Soproni Állami Levéltár, 1968-tól mint Győr-Sopron Megyei 2. sz. Levéltár, majd 1983-tól Győr-Sopron Megyei Levéltári Igazgatóság Soproni Levéltáraként Takács Endre, később