„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

A félrevezetett tömegekre alkalmazzuk az írás szavait: „Uram bocsáss meg nekik, nem tudták, hogy mit cselekcsznek." Kishitűek mindég voltak, akik nem mertek bízni igazságunk diadalában, elégedetlenek mindég voltak. A vörös rémuralom idején nem egy magyar ember várta az osztrákoktól felszabadítását. A vörös rémuralom bukása után a tekintélyrombolók és a rendbontók megint az osztrákoktól várták a féktelen garázdálkodás lehetőségét. Ezeknek az eltévelyedetteknek és a félrevezetetteknek sorából került ki a hűtlenek tábora, akikre megbocsátást kell alkalmaznunk, mert nem tudták, mit cselekszenek. De akik a hűtlenek táborát összetoborozták, akik hivatásszerűen végezték évtizedeken át a tekintélyek lerombolását káros munkáját, akik a magyar nép becsületét a kufárok kapzsiságával bocsátották áruba a világ piacán, akik pénzért követték el a hazaárulás undok bűnét, akik a megmérgezett lelkeket pénzért szállították az osztrákoknak, azoknak helyük nincs a város közéletében, azoknak pusztolniok kell; azoknak lakolniok kell gazságukért. Deák Ferenc a haza bölcse azt mondja: „A tapasztalás drágán fizeti meg a leckéit. A legnagyobb pazarlás azonban megfizetni a tapasztalás árát, és abból még sem okolni." Szegények lettünk, nagyon szegények, a mi óta édes hazánkat megcsonkították. Nem engedhetjük meg magunknak a pazarlást, nekünk okulnunk kell a múlt tapasztalatain. Meg kell állapítanunk, hogy Sopront és vidékét az egyetértés mentette meg. Fegyelmezettségünk kivívta nemcsak Magyarország elismerését, hanem a győzedelmes hatalmaknak közöttünk megfordult képviselőinek elismerését is. Büszke vagyok arra, hogy a soproni polgárt ma országszerte a hűség mintaképének vallják. Büszke vagyok arra, hogy Sopron polgárságának nagy többsége felismerte a szép szerepet, amelyet a Mindenható kijelölt számára, amikor neki adott először módot, hogy rést üssön a trianoni békén és megtegye az első lépést a régi nagy Magyarország helyreállításához, a régi nagyság és dicsőség visszaszerzéséhez. Büszke örömmel köszöntöm Sopron polgárságát, hogy jogaiért és szabadságáért kitartóan küzdött és példát adjon a vidéknek, hogyan kell szeretni a hazát. Okuljunk a múlt tapasztalatain. Bontsuk le azokat a korlátokat, amelyek elválasztanak minket. Ne pártoskodjunk. Ne válasszon le minket sem vallás, sem foglalkozás: egyesüljünk erős akarattal, városunk és hazánk javára. Mélyen tisztelt Polgártársaim! Engedjék meg, hogy néhány szót magamról is elmondhassak. - Az itt egybesereglettek nekem tulajdonítják a népszavazás előkészítését és a népszavazás eredményének dicsőségét. Ismét idéznem kell a hazaszeretet apostolának szavait: „Tiszteljétek a közkatonákat, nagyobbak ők, mint a hadvezérek." Ha nem állt volna mellettem a hívők lelkes tábora, hiábavaló lett volna törekvésem, ha az apostolok lángnyelvétől is áld az ég. A dicsőséget visszahárítom azokra, akik mindég hűségesen, semmi akadálytól, semmi veszedelemtől vissza nem riadva követtek engem. Áldom az Istent, hogy engem tett meg a lezajlott nehéz idők-