„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

38. THIRRING GUSZTÁV SÍRJA FELETT MONDOTT GYÁSZBESZÉD. SOPRON, 1941. ÁPRILIS 23. Gyászoló Polgártársaim! Két emberöltővel ezelőtt Sopronból, a köztiszteletben álló Thirring család ősi fészkéből egy fiatal sarj szakadt ki és szárnyalt Budapest felé, a magyar tudomány központja felé. A fiatalembert Thirring Gusztávnak hívták. Szülői, testvérei, rokonai, barátai, különösen alma materje, az ősi evangélikus liceum nagy reményekkel kisérték szárnyaló útjára. Akik lélekben elkísérték a szülővárosából távozó ifjút, azok nagy tehetségének és ernyedetlen szorgalmának ismeretében joggal szép eredményt vártak tőle. És nem csalatkoztak benne, ahogy egy hosszú életen át soha sem csalatkozott benne senki, aki belé vetette reményének horgonyát. Thirring Gusztáv egyetemi tanulmányainak befejeztével tudományos felkészültsége révén hamar olyan szerephez jutott a földrajz és a statisztika magyar tudományos világában, és olyan polcra emelkedett, hogy felfigyeltek reá nemcsak Európa, hanem Amerika szaktudósai is. Akármilyen magasra ívelt Thirring Gusztáv életének pályája, mindenhonnan megkereste és megtalálta szülővárosát, amelyhez úgy ragaszkodott, mint a hű gyermek szerető anyjához. Mélyen szántó, nagy tudással megírt művei hosszú sorában kedves egyszerűségükkel kitűnnek azok a példás turisztikai munkái, amelyeket alapos ismeretek alapján írt szülővárosának és környékének ismertetése céljából. Becsületes munkájáért sok elismerésben volt része. A világ különböző tájékain működő tudóstársaságok dísztagságukkal tüntették ki, Sopron városa pedig azzal tisztelte meg önönmagát, hogy hűséges fiát díszpolgárainak ritka sorába emelte. Szülővárosának erre az elismerésére Thirring Gusztáv becsületes hasznos polgári munkásságával szerzett érdemeket. Mindenkor szeretettel és hűséggel ragaszkodott családjának ősi fészkéhez, Sopronhoz, amelynek anyagi és erkölcsi fellendítésén fényes tehetségének teljes latbavetésével buzgólkodott mindenkoron. Mikor az ősi Sopronra ezeréves magyar történetének legnehezebb napjai virradtak rá, mikor a magyar hazához való hűségünkről kellett tanúbizonyságot tennünk, Thirring Gusztáv szívét-lelkét az aggodalom súlyos terhe gyötörte. A megpróbáltatás nehéz hónapjaiban alapos tudásával és avatott tollával szolgálta szülővárosát és a magyar igazságot. Ha tehette, Sopronba jött pihenni. És íme mos örök pihenésre is haza kívánkozott a kedves Sopron magyar földjébe. Mélységes megilletődéssel fogadjuk hűlt tetemét az ősi sír szájánál. Itthon van és most már örökre itthon marad. Még holtában is szolgálni fogja a magyar ügyet. Szelleme hirdetni fogja, hogy miképpen lehet és kell szeretni és szolgálni német névvel magyar szívvel árva hazánkat. Gyászba borult lelkünk mélyéből küldjük fohászunkat az Egek Urához és kérjük; áldja meg eltávozott polgártársunkat.