„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

székével. Dr. Töpler Kálmán kemény elhatározással és szívós tetterővel fogott hozzá a romok eltakarításához. Mikor ezt a munkáját sikeresen elvégezte, a halódó közgazdasági élet érhálőzatát friss vérrel töltötte meg. Idetelepítette az ország legnagyobb pénzintézetének a fiókját, majd arról gondoskodott, hogy a szegénységnek legyen munkaalkalma új gyárakban. Tervszerűen gyógyítgatta közgazdasági életünket és amikor a hűtlenség áldozatául esett súlyos beteget talpra állította, akkor hozzálátott, hogy a közművelődés és a közegészség új életre kaphasson rajongásig szeretett szülővárosában. Másfél évtizednél tovább szolgálta Sopron városát, mint első polgár. E nehéz szolgálatának utolsó éveiben nagy próbára volt téve munkabírása és felebaráti szeretete. A világháború vérzivatarában erős kézzel kellett fogni a város hajójának kormányát. A hadbavonultaknak és itthon maradt hozzátartozóiknak, a sebesülten hazatérőknek és az apátlanul maradt hadiárváknak ezer és egy baját atyai szívvel tette magáévá. Ha egy-egy menetszázad elindult a vérzivataros világba, imádsága kísérte a nehéz útra és közben minden erő megfeszítésével törekedett kórházunk építésének befejezésére, mert tudta, nemcsak a polgároknak, hanem a harcosoknak is nagy szükségük lesz erre az intézetre, hogy testi-lelki épségüket helyreállíthassák. Tudta, ha elül a fegyverek zaja, építő munkát kell végezni, amelyhez nemcsak emberi izomerőre, hanem a természet erőire is lesz szükség. Ez a feladat szeme előtt lebegvén, a kíméletlenségig menő dacos szívóssággal indította meg a munkát a villamoserők telepének megszerzése végett. Ez a telep biztosította és biztosítja Sopron iparának a fejlődését. Polgártársainak bizalma a városházáról az országházába, a képviselőházba küldte. Később az országgyűlés felsőházába is kapott megbízólevelet. Bárhová állította a bizalom, mindenütt és mindig férfias becsületességgel állotta meg a helyét. Töpler Kálmán lelkivilágának középpontjában a hűség erénye napként lobogott és ennek a tüze sugározta fényét és éltető melegét azokra a polgári erényekre, amelyeket Sopron javára gyümölcsöztetett. Erényeinek naprendszerében a gáncsoskodás ritkán tudott napfogyatkozást előidézni. Sopron képviselőjeként állok most itt Töpler Kálmán sírjánál és szomorú, de hálás szívvel mondok köszönetet azokért a nagy szolgálatokért, amelyeknek eredményei sokáig fognak élni városunk közéletében és polgárainak szívében. Töpler Kálmán működését nemcsak szülővárosa becsüli; ismerik a magyar testvérvárosok is. A Magyar Városok Országos Szövetségének megbízásából is leteszem az elismerés koszorúját Töpler Kálmán sírjára. Kedves Polgártársaim! Ha Töpler Kálmán polgári erényeinek örökségét átvesszük, és hűséges sáfárkodással megőrizzük, remélhetjük, hogy irgalmas Isten megengedi nekünk, hogy Töpler Kálmánnal még találkozhassunk és ebben a reményben búcsút vehessünk tőle ... a viszontlátásra!