„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

csen egyetlenegy lap, amelyet nem adhatnánk kezébe a fiatalságnak. Amilyen tiszta volt a lelke, olyan tiszta minden írása. És amilyen tiszta volt irodalmi munkássága, olyan tiszta politikai szereplése is. Amikor a politika terén százados tél után tavasz kezdett zsongani a magyar rónákon, akkor ő is kivette részét a szebb jövő kimunkálásában. - 1848. március 15-én fontos szerep jutott neki, amely gondosan elő volt készítve és amelyet becsülettel végig játszott, végig küzdött. - Politikai eszményeiért sok üldözést szenvedett. Bujdosnia is kellett. Politikai meggyőződése miatt s az akkori közélet tisztaságának megóvásáért vívott küzdelme miatt, élete is kockán forgott. Politikai hitvallását soha nem változtatta meg. A szabadságnak, egyelőségnek, testvériségnek, a közélet tisztaságának a szó legnemesebb értelmében vett demokráciának volt mindenkor a szószólója és áldozatos harcosa. Egyik ifjúkori zsenge munkájában a „Zsidó fiú"-ban már olyan gondolatok jutnak kifejezésre, amelynek igazsága súlyánál fogva mindenkoron figyelmet érdemel. Azt mondja: „ A közveszély gondterhes napjain Felejtsük a gyűlölet sérveit." „Viszálykodás nagy népek sírjai Megásta már, győzhetetlen népekét..." Politikai hitvallása gyönyörűen jutott kifejezésre 1861. május 22-én tartott politikai szűzbeszédében, amikor megállapítja, hogy: ,A magyar nemzet semmi osztály, nemzetiség, vagy vallásfelekezetre nézve kizáró vagy bezáró jogokat el nem ismer, hogy alkotmánya jótékonyságában mindenkit egyformán részesít, mert önmagát megbosszuló véteknek tartaná azt, hogy bármely osztályt vagy vallásfelekezetet előbb kizárnánk a polgárjogok teljes élvezetéből, s aztán polgárerényeket követelnék tőle, s ha azok a mi hibánk miatt annál hiányoznának, mi vétkünkért azokat ítélnők el." Ezek Uraim olyan politikai intések, amelyeknek ma is meg van az értelmük, jelentőségük és tanulságuk. Ha keressük a legnagyobb magyar mesemondónak, a legszebb magyar próza mesterének a hatását, ennek a hatásnak a forrását önéletrajzának a vezérfonalán kutathatjuk fel. Azt mondja; élők és holtak álltak neki modellt. Magyarországon a vidék tele van anekdotákkal és a mező népdalokkal. Könyvtárában meg volt a magyar irodalom és a világirodalom minden értékes munkája és ezek mellett a kincsek mellett ott voltak az egérrágta krónikák is. Nyelve gazdagságát az életből merítette, a nép nyelvéből és régi írásokból. Humora nem sért soha senkit; megmosolyogtat, könnyeket csal szemünkbe és vigasztal a megpróbáltatás nehéz napjaiban és esztendőiben. Vigasztalója tudott lenni ezen forrásokból merített írói készségével a magyar nemzetnek az 1848-49-iki szabadságharc leverése után bekövetkezett szomorú időszakban és vigasztalója tud lenni a sokfelé szaggatott magyar népnek a megpróbáltatás mai szomorú, nehéz kálváriáján is.