„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

4. A SOPRONI NAPLÓ TUDÓSÍTÁSA A POLGÁRMESTER VÁLASZTÁSRÓL. 1918. AUGUSZTUS 1. A város polgármestert választ. (Sopron, július 31.) A város holnap választja meg új polgármesterét. Ezt a választást nem előzi meg korteskedés zaja, pártok erőfeszítése, sem politikai, sem személyi harc. A törvényhatósági bizottság teljes egyértelműséggel megegyezett Thurner Mihály dr. főszámvevő személyében és holnap egyhangúlag őt ültetik a polgármesteri székbe. Fiatalon, munkaereje töretlen épségében éri őt ez a megtiszteltetés. A polgárság bizalma keresi fel őt hivatali szobája magányában és nem ő törtetett a szavazatok után. A soproni képviselőtestület pártjai ritkán értenek egyet; de ebben az esetben annyira egységes volt állásfoglalásuk, hogy az eleve kizárt minden másféle kombinációt. Ez a nagy bizalom és népszerűség bizonyára megtisztelő a város új vezetőjére nézve; de másrészt súlyos kötelességeket ró vállaira. Nagyon sokat várnak tőle, talán kelleténél többet. Sokan azt hiszik, hogy most már minden megváltozik és a város közigazgatásának döcögős szekere olyan iramba csap át, mintha táltosok röpítenék. Óva intjük a könnyen hívőket a túlzott reménykedéstől. A polgármester legyen bár a világ első zsenije, de csodákat ő sem fog művelni. És ne feledjük el, hogy amint egy fecske nem csinál tavaszt, úgy egy ember sem képes erejét meghaladó alkotásokra. Nagy sikereket akkor várhatnánk tőle, ha a képviselőtestület, mely holnap egyhangú lelkesedéssel emeli őt pajzsára, továbbra is megőrzi vele szemben a legteljesebb jóindulatot; ha továbbra is a bizalom illatos virágaival hinti meg az útját és önzetlenül támogatja minden jóra és hasznosra irányuló törekvésében. Kezdetben így is lesz. A polgármesternek is lesznek mézes hetei, mikor minden szemből biztató mosoly árad feléje, mikor minden kinyújtott kéz őt segíti meg a munkájában. De ezek a mézes hetek nem szoktak örökké tartani. Mikor az emberek látni fogják, hogy az Ikva medrében ezután sem folydogál tej; hogy a közterhek sem olvadnak el a márciusi hóhalmok módjára, hogy a sült csirke ezután sem repül a szánkba, hogy az ünnep után újra csak hétköznapok következnek, semmivel sem jobbak, mint az előbbiek voltak: akkor sokan valami csalódásfélét fognak érezni. És egyszer csak ott leszünk, hogy a városházán a pártok ismét hajba kapnak és a világ teremtése óta felgyülekezett bajaink okául ismét csak a tanácsot és a polgármestert okolják. Csak arra nem akad ember, aki azt kutatná, vajon a törvényhatósági bizottság méltó-e helyére; vajon eleven erővel él-e benne az alkotás vágya; önzetlenség üli-e meg benne a lelkeket, vajon kötelességnek tartják-e a képviselőséget, vagy egyszerűen dísznek, mely csupán jogokat biztosít viselőjének. Minden város olyan polgármestert érdemel, aminőt választ magának; a polgármester a bizottság képére és hasonlatosságára van teremtve. Fia a bizottságban megvannak a haladásnak a feltételei, akkor a polgármester könnyűszerrel fogja kormá-