Szakács Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái II. 1555-1569 (Sopron, 1997)

Regeszták

1568. április 9. 354. (III. 268-269.) Reich András és Rainer Imre vitája egy, a Neubergdülöben fekvő elzálogosított szőlő miatt. Zillingdorfi Reich András felesége, Lindtner Veronika nevében, másrészről Rainer Imre soproni polgár jogkövetelését jelentette be a Neuberg-dűlőben fekvő elzálogosított szőlőre. Határozat: Rainer állítása szerint a vitatott szőlőt idegen kézből a saját készpénzén váltotta meg a Lindtner örökösök javára. A szőlőt eddig ráfordított kiadásai ellenére alig használta, kölcsöne sem téríttetett meg. Az elöljáróság ítélete értelmében Rainer Imre egyenlítse ki a szőlőre ezidáig kivetett, de még meg nem fizetett adót, melynek ellenében a szőlőtulajdon idei termését ő kapja meg. Szüretelés után a szőlőt további vita és ellenkezés nélkül engedje át. Ezt követően aki a szőlőhöz jogigénnyel rendelkezik, keresetét folytassa és követelésénekjárjon utána. 1568. július 30. 355. (III. 269-270.) Tämisch Lénárd és testvérei, valamint Seuftenweinné, Borbála közötti vagyonosztály. Seuftenweinné, Borbála többszöri folyamodása során előadta, hogy apai javait illetően nem nyert végkielégítést, mint testvérei. Állítása szerint testvére, Tämisch Lénárd ígéretet tett neki, hogy kárpótolja. Tämisch Lénárd és fiútestvérei az ígéretet tagadják, ezért Seuftenweinnének előterjesztése bizonyítására a lehetőség megadatott, amellyel nem élt. Tämisch Lénárd négy tanút állított elő, akik hitelesen vallották, hogy Borbála minden követelését kiegyenlítették. Határozat: Seuftenweinné több évvel ezelőtt megelégedett a részére juttatott örökrésszel, az elévülési határidő lejárt. Érje be azzal a hagyatékkal, amelyben részesült. A továbbiakban a testvérek elhunyt testvérük, Pomerné öröksége tárgyában egyenlő jogú örökösökként ismertetnek el, és Pomerné hátrahagyott javaiból és a két szőlőből egyenlő mértékben részesüljenek. Ezzel minden vita köztük lezárattassék. Amelyik fél ismételten kifogással élne, büntetésként 10 magyar forintot fizessen a város kamarájába. 1568. augusztus 2. 356. (III. 270-271.) Schnurer Lukács és felesége, Anna hagyatéka. Deinblné, Anna előterjesztette, hogy Schnurer Lukács hagyatékához ő a legközelebbi jogos örökös, és jogcímének bizonyítására három tanút állított. Eiseler György az elhunyt leánya, Schnurerné, Anna és testvérei képviseletében ugyancsak megjelent, és beterjesztette jogigényét a közös javakra és a jegyaján-