Szakács Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái II. 1555-1569 (Sopron, 1997)

Regeszták

Úgy találták, hogy Leutgeb volt az istenkáromlást tekintve a kezdő fél, így a tanács a következő határozatot hozta: Először is Leutgeb mint tettes és kezdeményező a horvátnak minden ez okból ráháruló kiadását a megállapított orvosi költségekkel együtt fizesse meg. Az istenkáromlás miatt megbüntették, a keresztre kikötötték és eltiltották Isten káromlásától. Amennyiben nem tartja magát az ítélethez, a törvény szerint járjanak el. A horvátnak okozott kárért vagyona után 10 font dénárt köteles megfizetni. 1559. augusztus 7. 259. (III. 92-94.) Dürr Jakab, a lánzséri uradalom sáfárja és Wir sutig Márkus tulajdonjogi vitája egy kelénpataki szőlőről. A kelénpataki szőlőhegyen található szőlőt egykor Petteneg Máté kapta egy a cinfalvi tóba fulladt ember eltemetése fejében. A szőlő puszta és rossz minőségű volt, a 2 font dénár értéket sem érte el. Petteneg később testvérének, Petteneg Lukácsnak akarta átadni. Lukács azonban nem fogadta el azzal, hogy a szőlő Sopron város területén fekszik, puszta, s nem állna módjában megművelni. Ezt követően engedte át Máté a szőlőbirtokot testvérének, Katalinnak. Állítólag Katalin a szőlő tulajdonjogáról lemondott és azt visszajuttatta Máténak, aki maga is szorult helyzetbe került. Wirsung Márkus nyéki ispán urának Cinfalván lakó alattvalói, Katalin unokái nevében ragaszkodott ahhoz, hogy a vitatott szőlőt Máté saját akaratából szabadon és tehermentesen ajándékozta Katalin asszonynak. Határozat: Mivel Petteneg Máté képviselőivel és Dürr tiszttartóval nem elégségesen igazolta, hogy a vitás szőlőt csak szívességből adta át, így a szőlőtulajdon Máté leánytestvérének az unokáira szálljon. Figyelembe véve azonban, hogy Máté öreg korára elszegényedett, a gyermekek és unokák kötelesek megsegítésére - tekintetbe véve, hogy a szőlő egykor rossz és puszta volt, a 2 font dénár értéket sem érte el - a 2 font dénárt kiadni. 1559. szeptember 4. 260. (III 97-99.) Winkler János özvegye Borbála, és a kiskorú gyermekek vagyonmegosztása, a hitelezők kielégítése. Borbála, Winkler János soproni polgár özvegye benyújtotta folyamodását, hogy - tekintettel behozott javaira, jegyajándékára és ellenjegyajándékára - mint fó zálogérvényesítőt elsőként elégítsék ki a hagyatékból. A másik részről a hitelezők kérik adósságaik kiegyenlítését. Köztudott, hogy Borbála férjével közösen, illetve maga is adósságokba keveredett, s írásbeli kötelezvényt adott arról, hogy segédkezik a tartozás visszafizetésében. A hitelezők jogos követeléseinek