Tirnitz József - Szakás Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái I. 1533-1554 (Sopron, 1996)
Regeszták
1545. augusztus 14. 97. (I. 143-144.) A Nyékről való Grad Márk hentes és borisfalvi fitestvére, Grad András között 1/8 szőlő miatt keletkezett nézeteltérés. Grad Márk bejelentette, hogy testvére András erőszakkal visszatart 1/8 szőlőt a Hausberg-dűlőben, Zackher Péter és Pauer Mihály szőlei között Harka határában, amely örökségképpen jogosan az övé. Bár annak csupán kezelésével volt megbízva, néhány esztendeig használta és élvezte haszonvételeit. Ezt nem vallotta be testvérének, azt állítva, hogy a szőlőt közös édesanyjuk, Grad György özvegye Katalin, utóbb a [Alsó-, Felső-, Német-?] Lövőről való Lödl György felesége hozományként neki adta. Mindkét fél és tanúik meghallgatása után a tanács döntése: mivel Grad Márk elegendőképpen bebizonyította, hogy a szőlő az övé, s testvére, valamint őt megelőzően a nevelőapa Lödl György csak kezelték azt, András köteles a szüret és a termés betakarítása után, amelyek maradjanak meg neki, a szőlőről lemondani, s azt szabadon és tehermentesen átadni. 1545- október 5. 98. (I. 137-138.) A Fertőrákoson elhunyt Dorner Tamás hagyatéka és örökösei. Dorner Tamás Sopronból elköltözött és Fertőrákoson telepedett le, s ott is halt meg. Három gyermeket hagyott hátra: Farkast, aki a törökök fogságába esett és elhurcolták, Borbálát és Orsolyát. Dorner hátrahagyott vagyonát Zackher Vencel, az akkori községi bíró Tschürtz Bálint, Neuhauser Krisztián, Hirschitz István és Türk János jelenlétében, leltár szerint 1535. május 2-án (Sontag vor Inuencionis Crucis Anno Domini 1535), az ingóságok és egyéb egyszerű dolgok előzetes felbecsülése után a Fertőrákoson lakott Spannagl Kálmánnak adta át. Mivel Borbála az Alsólászlóról való Hägen András felesége lett, Spannagl pedig elhalálozott, özvegyétől Ilonától Hägen a leltár és a három testvért, de különösen a feleségét illető örökrész kiadását kérte. Néhány kihallgatási nap és tárgyalás eredményeként a fertőrákosi bíró és az esküdtek - mivel az özvegy szegény és sem a leltárt, sem az abban foglalt egyszerű dolgokat megtéríteni nem tudja - mindkét fél meghallgatása és előzetes számadás tétele után azt ajánlották, hogy Dorner gyermekei mindazoknak a követeléseknek fejében, amelyeket a gyámságot illetően Spannaglné, vagy boldogult férje, vagy örököseik vagyona iránt támasztanak a leltárban foglaltak hiánytalan figyelembevételével kapjanak pénzt és értéktárgyakat, nevezetesen 35 font 4 solidus dénárt. Emellett vállalják el a gyerekek a Potzmannsberg-dűlőben lévő 1/8 és a leberbergi 1/16 szőlőskertet, amelyek teljesen kipusztultak. A lányok, fitestvérük távollétében, kapják meg fejenként a hagyaték felét. Ha fitestvérük kiszabadulna és hazatérne, az őt illető egyharmad részt pénzben és a szőlőskertben adják ki neki. Ezért az özvegy két érvényes biztosítékot vett át, s az említett pénzt az adott biztosítékok ellenében, amelyeknek egyikét Sopron város adta ki Orsolya nevében, mivel itt szolgált. Az őt illető részt, 17 font 6 solidus dénárt a város kamarájában helyezték el a nagykorúság eléréséig, illetve a szükség esetéig történő megőrzésre. Hasonlóképpen ő kapta meg az 1/16 szőlőt a Leberbergben, s mivel a potzmannsbergi 1/8 szőlő az előbbinél jobban kipusztult, emiatt Orsolyának nőtestvérétől, Hagennétól 2 font dénárt ítéltek meg. Orsolya része pénzben tehát 19 font 6 solidus dénár, ebből a városi jegyző az idézett biztosíték és az egyezség kiállításáért 2 solidust kapott. Marad a városnál 19 font 4 solidus dénár, valamint az 1/16 szőlő, amely megművelésre kiadandó. Mindezeknek jobb emlékezetére elrendelték bejegyzésüket a jegyzőkönyvbe.
