Tirnitz József - Szakás Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái I. 1533-1554 (Sopron, 1996)

Regeszták

1542. december 11. 67. (I. 106.) Hagyaték. Widmer György részére. Feljegyzés arról, amit Posch Lénárd soproni polgár és hentesmester, elhunyt felesége Magdolna végrendeletére mostohafia, Widmer György részére a városháza urainak lefizetett: 26 magyar forint, aranyban 15 korona, aranyban 21 Joakim-font (Jochambstaller), egész és 4 félfont 8 font 24 dénár értékben dupla és egyéb hatos ezüstcsésze, részben aranyozott 12 nagy ezüstgomb és 22 kis ezüstgomb kabátkához. 1542. december 18. 68. (I. 105-106.) Öchsl Tamás kötelezvénye a gyermekeit illető hagyaték biztosítására. Öchsl Tamás soproni polgár felesége, Katalin helyett is megjelent, s közölte, hogy néhai Ludwig Gáspár mödlingi polgár és molnár boldogult felesége, Margit nevében is leányuknak, Marusnak, akit nevelt leányukként kezeltek, a mödlingi városi könyvbe bejegyzett két végrendelettel, amelyekről két kivonatot terjeszt be, hagyatékot rendelt, 20 font dénárt, 2 fátylat és egy fehér kötényt. Mivel Marus, a nevelőszülőket követve szintén meghalt, a hagyaték Öchsl gyerekeit, Borbálát, Apollóniát, a másik Marust és Katalint illeti örökségként. Hogy az ingó vagyon gyermekei, vagy örököseik részére megmaradjon, azt a városban a város lovas malma és Kerschengraf Bálint háza között álló házára utalja oly módon, hogy gyermekei javára zálogként szolgáljon és az említett hagyatékot elnyerjék. Ezt a házat a tanács tudta nélkül nem adja és nem zálogosítja el, egyéb változtatást sem eszközöl rajta. Mindezeknek megtartását a saját és a felesége nevében szóban és kézszorítással megfogadja, s kéri, hogy önként tett bejelentését jegyezzék be a város „Gedenkbuch"-jába.

H 1543. március 14. 69. (I. 107-108.) ítélet Bálint posztónyíró mester és Eisner György posztónyíró hecsületsértési ügyében. Bálint posztónyíró mester, abban az időben Sopron város szolgálatában felperesként és Eisner György posztónyíró mester, soproni polgárok amiatt, hogy Eisner a nyílt utcán minden ok nélkül, egyéb haszontalanságok kapcsán azt mondta Bálint mesternek, inkább lenne 4 éven át hóhér, mint egy esztendeig a városi kamara szolgája. Ezt Eisner tagadni akarta, de a mondottak rábizonyultak, s ezért fogdába került. Néhány nap múltán az alább nevezett polgárok közbenjárására kiszabadult. Sopron város tanácsa a következők szerint ítélkezett: Mivel Eisner gyalázkodó beszédére semmiféle okot felhozni nem tudott, csupán annyit, hogy ittasan csúszott ki a száján, s nem tud az említett szolgálatról semmilyen tisztességtelenséget, amit a hóhérsággal össze lehetne hasonlítani, így beszédével nem csupán a kamara szolgáját, hanem a városi kamarást és a város közösségét, s ennek vezető tisztviselőit is megsértette. Tekintettel az említett közbenjárásra, Eisner szegénységére és arra, hogy kötelezően felajánlotta, a jövőben e téren nem feledkezik meg magáról, megbocsátották neki a sértést olyképpen, hogy elsőben a városi kamarástól, Tölti Mihálytól kérjen Isten szerelmére a tanács előtt bocsánatot, s ismerje el, hogy gyalázkodó szavait az illendőség ellenére mondta és azokat viszszavonja. Azt követően menjen az alább nevezett öt személlyel Bálint posztónyíró laká-