Tirnitz József - Szakás Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái I. 1533-1554 (Sopron, 1996)

Regeszták

tanács előtt írásban kijelentették, hogy az özvegyet a hagyatékból készek kielégíteni. Az özvegy ügyvédje útján kérte, hogy ez a városi szokásjognak megfelelően történjen. A felek, valamint János és a meg nem született gyermek kirendelt gyámjai vita után az ügyet a tanács kezébe adták. A tanács urai kimondták: Az örökösök adjanak Nagy Balázs özvegyének készpénzben 100 magyar forintot, forintját 10 solidusban (Schilling) számítva, továbbá az 1/4 Steiger szőlőt, amelyet férje a várostól vásárolt, azután a Kuhberg szőlőskertet. Az ingó vagyonból az idei termésű, még meglévő gabonát, a kalászba szökkent gabonából fél mérő (MutV búzát, amikor a gabonavetésre sor kerül; egy hordó (15 csöbörnyi) közepes minőségű bort, két ökröt, egy lovat, két tehenet és egy hízott sertést, saját és elődjének, Ságrernének ruháját két selyemszoknya kivételével, valamint két felállított ágyat, egy aranyozott serleget, három ezüstkanalat, egy korall-rózsafűzért fehér ezüst gombokkal, fekete ezüst övet és a kis barna ezüst övet, a nagy gyöngyös paszományt, 5 óntálat, 5 ónkancsót, 2 réz gyertyatartót és 2 üres ládát. Az özvegy köteles születendő gyermekét egy éven át táplálni, erről tegyen az örökösöknek számadást. János és a születendő gyermek gyámjaiul Bors Benedek és Ölpeck Vid soproni polgárokat rendelték ki. 1534. január 9. 6. (I. 44.) Juden feindné, Orsolya hagyatéka. A tanács urai Riemer László örökösei, Gergely mester és ifjabb testvérei, Jakab és Sebestyén között, elhalt nővérük, Judenfeindné Orsolya atyjától származó javai ügyében határoztak: A két fiatalabb testvér Gergely mesterrel együtt a vagyonban, amelyet Orsolya atyja feleségével, Brigittával közösen vett, az Orsolyát illető részben egyenlőképpen örökölnek. Azokból a javakból, amelyeket atyjuk Margit nevű feleségével, Tölti leányával házasságuk során vásárolt, az Orsolyára eső fél részt is a három testvér együtt örökölje. 1534. január 14. (in octava Thum Regum) 7. (I. 11-13.) János, német jegyző szabálytalansága ügyéhen Stainneß János városszolga tanúvallomása. Stainneß János azt vallotta, hogy Neßlinger felkereste őt és közölte: Schützner Pál kijelölt bírótól kérte, a német jegyzőt állítsa elő. Amikor a bíróságra ment, a jegyző már ott volt, s Neßlinger kérte, hogy zárják el, mivel Schreinernél kibeszélte, hogy Paltram András városbíró az ellene irányuló első másolatot elkészítette. A jegyző ezt tagadta, míg Neßlinger állítását bizonyítani kívánta. Kijelentette, hogy a jegyző neki és Wolleb Mártonnak írt ugyan, de az ő iratait nem készítette el. A jegyző szerint az iratokat felolvasta Neßlingernek, de azok neki nem tetszettek, tiltakozott ellenük. A bíró kérdésére mindketten azt válaszolták, a jegyző nem közölte Neßlingerrel, hogy ellenlábasának is írt. Neßlinger kijelentette, hogy a dologban van még valami, ami a király előtt intéződik majd el. 1534. január 29-én (amb Freitag vor purificationis Marie) megjelent a bíróság előtt Paltram András és kérte előállított tanúi vallomásainak közzétételét. 1534. március 2. (Montag nach Reminiscere). Neßlinger közölte, a királyi felség levelet küldött neki azzal, hogy ügyében a Sopron városi bíróság ne intézkedjék. A királyi utasítást a tanács előtt ismertették majd megjegyezték, a bíróság részéről Neßlingert a Wolleb-