Dominkovits Péter: XVI. századi magyar nyelvű iratok Sopron vármegye levéltárából (Sopron, 1996)

BEVEZETÉS

íráshasználati eltéréseket, és az ugyanazon kéztől fennmaradt iratok a következetességeket, azért a dokumentumokat betűhív átírásban közlöm.

38 Itt kell jeleznem, hogy egyes betűk esetében az átírásnál kisebb módosítások is történtek. így a különböző írásképű „s" és „z" hangokat egységesen, a mai írásmódnak megfelelően írtam. A „gy" hangjelölésére az egykori írástudók gyakran a „g" fölé pontot, vagy aposztróf jelet tettek. Minthogy ugyanazon kéz ugyanabban a forrásban e kettős betűt csak az egyik, vagy csak a másik módon jelöli, azért nyomdateclmikai okokból magam a fenti eseteknél következetesen a „g'"-ot használom. A XVI. századi magyar nyelvű iratokban a kisbetű-nagybetű problémát, a vitathatóságokat már Mályusz Elemér is kihangsúlyozta.

39 Forrásainkban ez a szókezdő, illetve szóközbeni ,JK" — „&", „Z" — „z", „/*" - „/>" betűk írásmódjánál okoz leginkább dilemmákat. Az átírásnál figyelembe vettem a scriptor gyakorlatát, amennyiben tapasztalható: következetességét, ami tennészetes szubjektivitásoknak is helyet adott. További kritikus kérdésként jelezném az „sz" és ,,/?" írásmódját. A teclmikai megoldásokon túlmutat a szókezdő „/" és ,J" írása. Ugyanis a feltárt iratok jelentős részénél a két betű írásképe egyező, és több korabeli szöveget hozó kiváló nyelvészeti munka valószínű ugyanezen megfontolás alapján — a szövegközléseknél „J" betűket ad.

40 Minthogy a leírt betűkép az esetek jelentős százalékában semmiképpen sem egyezhet a szó kiejtésével, így a szövegközlésben a szó tartalmát, kiejtését is figyelembe véve végeztem el az átírást, azaz: több esetben, ahol „V" betű használata szinte teljességgel kizártnak tartható, azt a szó kiejtés, jelentéstartalma szerint „/"-ként írtam át. A szövegekben szereplő rövidítéseket — gyakran szóvégi nazális rövidítéseket — [ ]-ben oldottam fel. Hasonló megoldást alkalmaztam a sérült iratok hiányzó, a szövegkörnyezet, töredékes szókép alapján biztosan megállapítható kiegészítése esetében is. A hiányzó szövegrészeket — akár szavakat, akár a szövegkörnyezetből nem biztosan megállapítható betűtöredékeket - a következő jelöléssel láttam el: [...]. A forrásokban található számjegyek minden esetben arab számként kerültek leírásra, hasonlóképpen cselekedtem a törtszámok — negyedek: q[uartalia] — esetében is. A forrásközzéadáshoz Ez egyezik a XVI. századi vármegyei jegyzőkönyvi regcsztákat közlő kötetek gyakorlatával: ld.: Tóth P. Vas vármegye... passim, f/J.: Sopron vármegye... passim. Vö.: Mályusz Elemér. Az Országos levéltár Nádasdy-levéltárának magyar levelei 153149. = Levéltári Közlemények I. 1923. 128-130.p. így jár el pl. a társadalomtörténeti szempontból is fontos megállapításokat tartalmazó kiváló elemző, összefoglaló munka is: Papp László: Nyelvjárás és nyelvi norma a XVI. századi deákjaink gyakorlatában. Bp. 1961. (Nyelvtudományi értekezések 25.)