Dominkovits Péter: XVI. századi magyar nyelvű iratok Sopron vármegye levéltárából (Sopron, 1996)

BEVEZETÉS

Házi Jenő már említett forráskiadványa és az alábbiakban közlésre kerülő iratok egy további kérdést is felvetnek, és ez a megye birtokos nemességének — s nem csak a középbirtokosoknak ! — az írástudása. A már közzéadott és a publikálásra kerülő források e vagyonilag differenciált rétegben (possessionati) az anyanyelvű írásbeliség elterjedtségét mutatják. Ha a vármegyei hivatalviselőket vesszük tekintetbe, nyugodtan mondhatjuk, hogy a XVI. század második felében úgy az esküdtek (pl. Bakolcsa István, Joó László, Völcsey Gergely), mint a sok munkával járó szolgabírói hivatalok viselői (pl. Baszty Pál, Dóczy Simon) tudtak írni és olvasni. E jártassággal a megye által választott perceptoroknak, illetve a kinevezett királyi dicatoroknak alapvetően rendelkezniük kellett. A megye hivatali elitje, az alispánok sora (Kisfaludy Pál, Ostffy Jakab, Viczay György, Megyery Imre, Szalay Gábor) nem csak a jegyző által elkészített ítéletleveleket látta el gyakorlott írásra utaló saját kézjeggyel, hanem mindegyiküktől saját kezű levelek is ismertek.

22 A fenti adatok alapján tán nem túlzás azt állítani, hogy a vizsgált területen az írástudás szervesen hozzá tartozott a hivatalviseléshez. (A XVI. századi magyar nyelvű iratpublikációk mutatnak rá arra is, hogy a birtokigazgatás, udvartartás felsőbb pozícióiban tevékenykedő nemesek ugyancsak biztos írástudással rendelkeztek.) A vármegyei jegyzők helyzete több problémára is felhívja a figyelmet. A modem fogalomhasználattal élve magasan kvalifikált szakértelmiségi — aki képzettsége, tudása, tapasztalata miatt is nagyon gyakran az adott törvényhatóság egyik országgyűlési követe is volt - egyrészt ugyanazon idő alatt több írásbeliséggel, jogalkalmazással kapcsolatos hivatalt látott el, másrészt olykor párhuzamos hivatalviseléssel, olykor területi váltással más — többnyire szomszédos — megyék hivatali apparátusában is tevékenykedett. Szombathelyi Márton 1580-1588 között töltötte be Sopron vármegye jegyzői tisztét, de e feladatok ellátása mellett - mint sok későbbi jegyző — a személynöki ítélőmesteri hivatalt is ellátta. Körmendi György 1559-ig Sopron vármegye, 1560-1572 között a vasvári káptalan jegyzőjeként dolgozott. Megyery Pál 1595-től Sopron, 1601-től Vas vár1526 után. In: Arrabona. A győri Xantus János Múzeum évkönyve, 16. 1978. 195221.

p., Uő.: Katonák és polgárok a győri végvárban a XVI-XVII. században. = Hadtörténelmi Közlemények 1984. 4. sz. A városban lakó nemesség, a megyei tisztikar és a városvezetés személyi átfedéseire, rokoni kapcsolataira: Uő. : Városi önkormányzat Győrött a XVII. században. In: Arrabona. A győri Xantus János Múzeum évkönyve. 22/23. 1987. 99-I27.p., ill. Uő.: Győr vármegye közigazgatása és tisztikara a XVII. században. = Levéltári Szemle 1988. 3. sz.l4-34.p. 22 • Sopron város levéltárából nagyon sok ilyen forrást adott ki: Házi J. XVI. századi... passim.