Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Kovács József László: Irodalmi élet, polgári és főúri kultúra, udvari élet Nyugat-Magyarországon a XVI-XVII. században
iskolájánál nem akartak megállni, azokat szüleik Grác és Bécs, majd a morvaországi Iglau-Jichlava evangélikus illustre gymnasiumaiba küldte. A plébániai latin iskola épülete 1557-ben Sopronban megújul-átépül köveiben és szellemiségében, de csaknem húsz év telik el, amikor az itt tanító badeni származású Zeitvogel Gáspár már nem kísérte misére tanítványait. Ez 1574-ben történt a Faut-krónika tanúsága szerint, a tanító német — evangélikus — zsoltárral kisérte utolsó útjára a halottakat. Wolf Spillinger városplébános ezért az utcán bántalmazta lutheránus hitét megvalló tanítóját. Maga ez az eset is bizonyítja, hogy még az evangélikus egyházközösség megszervezése után is vigyázott a hivatalos városa formák betartására, Zeitvogelnek távoznia is kellett Sopronból. Már az 1530-as évektől Wittenbergbe jártak a másutt humanista gimnáziumot járt soproniak. Wirt Mihály későbbi jegyző Sopronban és másutt (Bécsben?) szerzett humanista ismereteit Philippus Melanchton nem tartotta elégségesnek, ezért tanítót állított mellé, hogy hiányait pótolja. Faut Márk ( 1565 k- 1617) krónikájának első lapjain a szerző f iatalsága-ill., születése előtti-időket a krónikaíró kérésére adatközlők írták le, Michael Wirt mellett Jacob Ratt, Hans Schreiner (később feltehetőleg ő Gerengel fogolytársa-ugyancsak evangélikus lelkészként Salzburgban 1551 -ben) és Carolus Rosenkranz tanultak Melanchtonnál. A kortárs feljegyzés-sorozatba Ratt nevét már Faut írta be a feljegyzésbe, hozzátéve, hogy Wirtet Melanchton szép levéllel ajánlotta tanulmányai végén a magistrátusnak. Ez a wittenbergi tanult réteg váltotta fel a középkori Nagy Testvérület tagjait a soproni vezetésben, Wiener pasquillusa őket bántotta meg. 17 * Az egyik sértett, Nagy Tamás polgármester a legszigorúbb büntetést, Wiener fejevételét kérte. A költő rokonsága azonban összefogott a polgármester ellen, s a Szent György napi választáskor kibuktatták Nagy Tamást a tanácsból, Wienernek azonban száműzetésbe kellett mennie. Sopron urainak tehát lehetett „török hatalmát megtörő imákat" postilláskötet kéziratát-mint Erasmus Fellner tette-ajánlani, de a humanista képzettségű városi vezetés az élcelődésre hatalmi szóval válaszolt. A hitvitáktól- a két protestáns felekezet vitatkozásaitól felkevert Felső-Dunántúlról ad hírt minden a korszakot figyelő számára Molnár Albert első sikertelen hazatelepülési kísérlete 1613-1615. között Batthyány Ferenc Vas megyei birtokaira. Az 1974-es évforduló táján leírtam, hogy két Molnár Albertet ismerünk,. Az egyik útra kél, szótárt ír zsoltárt fordít, bibliát ad ki, váltakozó helyszíneken, de mindig alkotó munkában égve. A másik feldobott kőként visszazuhanó magyar: az első huzamosan itthon töltött időszakában nem születtek művei, és a második, haláláig tartó évtized (összevetve bármely külföldön eltöltött évizeddel) szűkölködik a megszületett művekben. Szabadabb mozgás után vágyakozott „nem tudta az ottan való állapothoz alkalmaztatni magát"-írja monográfusa, naplói, feljegyzései kiadója, Dézsi Lajos, amikor Rohoncról távozását vizsgálja. Az ingatagnak rajzolt Ferinari Kunigunda, a városi asszony nem érezhette magát jól Szalonakon, a kis községben írta Dézsit követve a református egyháztörténész Thury Etele. A rövidre sikerült — a Batthyány-család szolgálatát követő — komáromi papságot Dézsi (Pápai Páriz Ferenc véleményét követve) értékeli: Molnár nem volt papnak való. 18) Ez nagyjából igy igaz! Féja Géza sikerülten fogalmazta meg Molnár életforma váltását: „... életformát kellett cserélnie, íróból prédikátor lett. (...) Zsinatra hittak, gyűlésbe koslatott. hitvitákkal zaklatták (egyszóval vállára rakták a „lelki közigazgatás" egész terhét)." *
