Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Házi Jenő élete és munkássága — Kéziratos műveiből - Nagy Alpár: Rauch András Házi Jenő kéziratos hagyatékában
a töröknek az országba történt betelepedésével is. A török által megszállott terület vagy elpusztult vagy csak lassú haldokláshoz hasonlóan tengődött, Sopron azonban megszabadulván Buda és Pest, valamint Székesfehérvár versenyétől, a magyar király fennhatósága alatt megmaradt Dunántúl legfontosabb kereskedelmi gócpontjává alakult ki, amely mellett Győr eltörpült, Szombathely pedig akkor még nem volt seholsem. Mosón, Sopron és Vas megyék lakossága számára le egészen (a) Dráváig Sopron volt az egyetlen eladási és beszerzési (39. oldal:) hely, ahol egy-egy országos vásár alkalmával több ezer ember összecsődült, a virágzó borkereskedelem pedig Morvaország, Csehország, Szilézia és Lengyelország borkereskedőit vonzotta Sopronba, ahova az említett országok aranya bőven áramlott. De egy másik esemény szintén hozzájárult Sopron felvirágzásához, ez pedig a protestánsok vallásüldözése volt az osztrák örökös tartományokban. Míg Sopronban 1606. óta a bécsi béke értelmében vallásszabadság uralkodott, ez a vallásszabadság nem vonatkozott az osztrák területekre. Mivel Sopron megyéből Kismarton, Fraknó és Szarvkő várak tartozékaikkal egyetemben az 1491. évi pozsonyi béke szerint a Habsburg-ház zálogjoga alá estek és ezek akkor közigazgatásilag Alsó-Ausztriához tartoztak, ebből következik, hogy Sopron városával szomszédos falvakban sem volt már meg a vallásszabadság. Még mielőtt a 30 éves vallásháború kitörött volna, már megindult a vallásüldözés ezen a vidéken, így mindazok az evangélikusok, akik nem voltak hajlandók katolikus vallásra áttérni, kiüldözésükután Sopronnak vették útjukat, ahol befogadásra találva igyekeztek szerencséjüket megalapozni. így szerzett macának polgárjogot legelsőnek 1616. május 9-én Rauch Boldizsár Fertőszentgyörgyről, * kit azután a későbbi évek során még igen sokan követtek. Azonban nemcsak a legkiválóbb iparosok és kereskedők telepedtek meg Sopronban és járultak hatékonyan hozzá, hogy itt a kereskedelem és az ipar felvirágozzék, hanem számos evangélikus osztrák főnemes és nemes is beköltözött Sopronba, ahova kifinomult ízlést és magas kultúrigényt hoztak magukkal. A sok állását vesztett evangélikus lelkész és tanító szintén munkahelyet nyert Sopronban, akik tudásukkal hozzájárultak Sopron műveltségének emeléséhez. Annak bizonyítására, hogy ezekben az 1616-1645. közti években mennyire pezsgőélet uralkodott Sopronban, elégségesnek tartom, ha a soproni kereskedők társulatának ma is meglévő ú.n. Ansagbuch-jának adatait közlöm. Eszerint 1630-ban Sopronban a Kereskedők Társulatába beiratkozott tagok száma 83 (eredeti kiemelés! — NA.) volt, tehát ennyien fog(40. oldal:) lalkoztak kereskedelemmel. Ez volt az az idő, amikor Takács Sándor megállapítása szerint a magyar kalmárok közt elsőnek a sopronit tartották. 28 * Ezzel szemben száz évvel később, azaz 1730-ban már csak 25 (eredeti kiemelés! —NA.) a soproni kereskedők száma. * a két szám önmagától beszél, ha egymással egybevetjük őket. Sopron anyagi jólétének megerősödését legszembetűnőbben mégis a külvárosi várfal felépítésemutatja. A város lakosságának mintegy 4/5 része ebben a négy fertályra felosztott külvárosban sűrűsödött össze, mely még mindig nem vol t várf állal körülvéve. Egyedül a külvárosi kapuk voltak megerősítve, azonban komolyabb ostrom esetén ezek nem voltak elégségesek ahhoz, hogy a külváros lakosságának tartós védelmet nyújtsanak. Ezen az
