Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Házi Jenő élete és munkássága — Kéziratos műveiből - Nagy Alpár: Rauch András Házi Jenő kéziratos hagyatékában
ennél a magyar iskolánál megszervezett magyar tanítónak fizetését is a város terhére folyósították. 2 * Változásezena téren csupán 1617-ben következett be,amikor a közgyűlés a tanács javaslatára a szentmihályi templomatyát arra utasította, hogy a prédikátorok és a magyar tanító fizetését is a templom bevételeiből utalja ki. 3 * Ezzel az intézkedéssel az evangélikusok egyeduralma hosszú évtizedekre biztosítva lett. (34. oldal:) Az evangélikus városi tanács lázas sietséggel igyekezett a birtokába került Szent György és Szent Mihály templomokat az istentisztelet céljára minden szempontból rendbehozni, így 1607-ben a Szent György kápolna orgonáját a templomatya 5 tallér költséggel kijavíttatta és helyre állíttatta. 4 * Ugyanezt kellett tenni a Szent Mihály templom orgonájával is, amelyet a Bocskay felkelés során maguk a városi polgárok rontottak el 7 oltárral és a templom szentképeivel egyetemben, miként ezt a soproni gvárdián kijelentéséből tudjuk. 5 * Kevéssel utóbb, 1609ben maga a közgyűlés foglalkozik az egyházi zenével, amelyet gyöngének ítél és ezért úgy intézkedik, hogy ezentúl a toronyzenészek is rendelkezésre álljanak. Mivel pedig ez számukra munkatöbbletet jelent, ezért néhány mérő gabonával a f izetésükjavíttassék meg. A tanács ezt a közgyűlési javaslatot a maga részéről sietett végrehajtani. * A toronyzenészek, akik eddig a világi zenének voltak hivatott mesterei, így kapcsolódnak be az egyházi zene művelésébe is most már rendszeresen, miután előzőleg néhány esetben, mint pl. az 1593. évi Szent György-napi evangélikus istentisztelet folyamán, 7 * már megjelentek hangszereikkel a templomokban is. Ez természetesen 1609. előtt csak kivételesen fordult elő, de 1609. után már kötelességükké lett téve, más szóval templomi zenét nélkülük el sem lehet képzelni. Annál feltűnőbb, hogy ugyanekkor nem hallunk orgonistáról. Az 1611. és 1613. évekből meglévő Szent Mihály templomi számadásokból bizonyosan tudjuk, hogy az orgonista állás nem volt betöltve, tehát ebben az időben valamelyik tanító játszott az orgonán. 1613 pünkösdjét megelőző pénteken, amely május 24-re esett, az iskolában volt zenés műsor, amelyen nemcsak a toronyzenészek, hanem a polgárok közül is többen résztvettek és közreműködtek. Ez az első eset, amelyből arról értesülünk, hogy már ekkor is voltak a polgárok sorában műkedvelő zenészek Sopronban, akik nem azért értettek a zenéhez, mert az a hivatásukhoz tartozott, mint pl. a toronyzenész, a tanítók vagy az orgonista (35. oldal:) tiszte hozta ezt magával, hanem mert élvezetet, nemes szórakozást, mindennapi munkájuk után pihenést és megnyugvást találtak annak művelésében. Mivel a templomatya éppen távol volt, ezért az iskola igazgatója vendégelte meg a zenészeket, kinek kiadását azután a templomatya megadta. Mivel ez a zenés összejövetel a pünkösd előtti pénteken volt, azt hisszük, hogy a pünkösdi zenés istentisztelet fő próbájáról lehet ebben az esetben szó. A szokásos szerény megvendégelés néhány pohár borral is ezt a feltevésemet bizonyítja. Ez az 1613.évi templomszámadás tájékoztat minket a templomi énekkar mibenlétéről is, az ú.n. astans if jakról, akiknek a város a tcmplompénztár terhére ingyen szállást és kosztot adott, de akik ezzel szemben úgy a temetéseknél, mint a templomi istentiszteleteknél kötelesek voltak a kántornak segíteni az énekben. Számuk 2-8-12 között váltakozott. Melletlük még más szegény tanulók is közreműködtek, akik elvétve a templom pénz-
