Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Házi Jenő élete és munkássága — Kéziratos műveiből - Nagy Alpár: Rauch András Házi Jenő kéziratos hagyatékában

(Lad. XXXV. et KK. fasc. 1. nr. 1.). Mivel Lindnernek a soproni polgárok névsorában nem fordul(nak) elő, aligha valószínű, hogy ez a cukrász, aki első lett volna e nemben Sopronban, valóban itt működött volna. Rauch András humánus gondolkodására, mint jellemző esetet felemlíthetjük, hogy amikor Brunner Zsófiának, Seyf rid Mihály kereskedő özvegyének elsőfokú unokafivérétől, Ribstain János György orvostól, tehát vérfertőző viszonyból 1648. dec. 12-én fiúgyermeke született, ennél a törvénytelen gyermeknél, aki a keresztségben János nevet kapta, elvállalta a keresztapaságot (Ev7166.). (10. oldal) A jó zene elengedhetetlen előfeltétele a kitűnő karban tartott hangszer. Ezért volt kénytelen Rauch, míg mielőtt a meghívást az orgonista állásra elnyerte volna, 4 tallér költségen a positiv-et megjavíttatni, miként erről már megemlékeztünk, 163 l-ben pedig arról értesülünk, hogy a város egy új regalt vett a Sz. Mihály templom számára 40 birodalmi tallérért, ami 80 font dénárt tett ki (Számadáskönyv 86/b.). Ezt a regalt a Sz. Mihály templomban 1638-ban, úgyszintén ugyanekkor a Szent György templomi orgonát Zuanna Péter Menyhért szentgyörgyi templomatya tanácsi parancsra megjavíttatta, mert miként a számadáskönyvében írja, erre a helyrehozatalra igen rászorultak és ezért az orgonakészítőnek, kinek nevét nem közli, 5 dukátot, a legényeinek pedig egy birodalmi tallért fizetett, ami együttesen 20 font 5 solidus 15 dénárt tett ki. Úgy az orgonakészítő, mint legényei egy héttel tovább dolgoztak, mely idő alatt Rauch András adott nekik kosztot, kinek ezért a fáradtságért és költségért a templomatya 11 font 2 sol. dénárt adott. (Lad. XXXV. nr. 2/6.14-5. oldal.) Talán egy másik regal lehetett az, amelyet 1641. legelején Weckerl János bécsi polgár és orgonakészítő vett javítás alá, mely alkalommal a fújtatóját egészen új bőrből újra elkészítette, melynek fejében Stockinger Gábor templomatya a kialkudott díjat, 4 dukátot meg is fizette (Lad.XII. et M. fasc. 310/13.). Legvégül megemlítjük Raidcl Gotthard szentgyörgyi templomatya 1644. évi számadásából azokat a zeneműveket, amelyeket Rauch András és a kántor együttesen javasoltak megvételre. Ezek sora a következő: Michael Tóbiás: Seelenlust c. műve 5-13 hangra 134 ív terjedelemben, amelynek ára 11 font 40 dénár volt. Ezt az opust 6 kötetbe köttették be, amelyért egy font 120 dénárt kellett a könyvkötőnek fizetni. Ehhez járult Franck Menyhért: Geistliche Gesänge, műve 8 hangra 28 ívben, melyért 2 font 2solidus20dénárt kellett adni. Hindermann János Erasmusnak két alkotását vették még meg, úgymint Musica Cathechetica címűt 20 ívben egy font 5 solidus 10 dénárért, és Concentus Salomonis címűt 45 krajcárért, ami 7 solidus 15 dénárnak felel meg. (7-8. oldal.) (11. oldal) Ebből az egyetlen adatból azt a tanulságos megállapítást tehetjük, hogy a templomi énekkarnak zeneművekből egészen szép gyűjteménye lehetett, amely igen nagy értéket képviselne, ha annak legalább egy része még ma is meglenne. Raidel Gotthard templomatya számadáskönyvében többek között még azt isfeljegyzi, hogy egy keresztelési és egy házassági anyakönyv bekötése mellett egy énekeskönyvet is beköttetett, amely munkák fejében 5 font dénárt, tehát tekintélyes összeget fizetett (40. oldal.). Sajnos erről az énekeskönyvről nevén kívül közelebbi adatot nem említ a templo-