Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Hegedűs Sándor: A Soproni Irodalmi Kör tevékenysége a két világháború között
LA magyarosodás idején a dilettantizmus. 2. A következő időben a l 'art pourt l'art clvtelensége fenyegette a munka teljes értékét. 3. A naeionalista irodalom elterjedése, amikor a hazafias felbuzdulásban túl lehetett lőni a célon. Az Irodalmi Kör megalakulásától kezdve azt vallotta, hogy az író és az irodalom legyen nemzeti és egyben magyar. Ami ezen felül volt, az napi politika és propaganda, s ennek a kör nem engedett teret a pódiumra jutásnál. Tudatában volt, hogy ami napi politika jelentkezett az irodalomban, az nem lesz hallhatatlan. Hivatásához tartozott, hogy a hivatalos politikát hangsúlyozottan kerülje, mert különben mindig szembe találkozott volna valami ellentéttel. A múlt rendszerben a napi politikának az a tulajdonsága volt, hogy részekre szaggatta az egészet. Már pedig Sopronban különösen egységre volt szükség. Az irodalmi körnek mindig az volt a célja, hogy a soproni magyarságot az irodalom és művészet jegyében együvé terelje, ami többé-kevésbé sikerült is. Az Irodalmi Körben a „kasztok" és pártok nem kaphattak helyet, mert az a magyar gondolat egységét, szellemét megbontotta volna. így a „sok kis szándékon" a nagy MŰ győzött mindig, és nem kellett küzdeni a tévhitek ellen. Ezért nem kaphatott pódiumot például 1939 után Féja Géza (turanizmus, sovinizmus stb.), viszont az erdélyi, délvidéki és szlovákiai baloldali írók igen! A Kör soha nem kapcsolódott semmiféle divatos irodalmi irányhoz, sem zavaros ideológiához. Ebben határozott és következetes volt! Nem a szerző személye volt a fontos, hanem egyedül a mű értéke és tisztasága. Az Irodalmi Kör irodalompolitikájában nem azt nézte, ki honnan jött és milyen írói csoporthoz tartozott, hanem azt, hogy mit hozott. Ezért nem szegődött tehát maradék nélkül például a népi írókhoz sem. Többet igyekezett tenni. Azt, hogy olvassák is őket. A polgári élet jellemző kórtünete volt a népiesek és urbánusok szembenállása. Ezt a bonyolult színezetet a Kör bátran vállalta. Ezzel a különböző irodalmi és eszmei irányzatok egységét szolgálta. Az Irodalmi Kör a hagyományok őrzője volt, azonban a közönség kíváncsi volt az új irányzatok iránt is, Erre a Kör is az újat kereste, hogy az irodalmi haladást képviselhesse. Ezért szólaltatta meg a fiatalokat. Az Irodalmi Kör vállalta azt a feladatot, hogy az irodalmi irányokhoz való csatlakozás nélkül mutassa bc és szolgálja az élő irodalmat. Ezek az. akkori aktuális életet tükrözték. Az Irodalmi Kör a magyarság időszerű kérdéseire az irodalom szemléletén akart választ adni. A „nem politizálással" viszont az öncélú esztétizálás sem volt szándékában. Ezt bizonyítják azok az előadások, amikor a leghivatottabbak arra a kérdésre adtak választ, hogy mit jelent az irodalom? Mit jelent számukra Európa, mit jelentenek azok a fogalmak, mint a magyar munkás, paraszt, a keleti és nyugati magyar? Mi a dunántúli lélek szerepe a magyar történelemben? És így tovább... mind nyomon követhetően a műsorokban és szereplőknél. Valami csodálatos ez a skála! Az Irodalmi Kör mögött nem állt sem tőkcérdekeltség, sem más befolyásolás, csak a magyar lelkiismeret. Távol állt minden reklám haj hászást ól, csak munkatársakat hívott táborába. Amikor az irodalmi kör tevékenységét bírálok a középréteg kiszolgálását róják fel bűnül (Ok ún. középosztálynak nevezik), ez helytelen szemléletmód. Ebben a soproni rétegben olyanok voltak, akik a népből származtak ugyan, azonban mégsem voltak sem
