Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Filep Antal: Az ajtó előtti boltozat (A Kisalföld népi építészetének speciális építészeti eleme)

az egyoldal úságok is) lassan elenyésztek az u tolsó helyszíni emlékek is. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a lakosság szubjektív magatartását sem. Nevezetesen amíg a 18. vagy 19. század folyamán ezek a bejárati építmények a családi helység és gazdasági helyiségei illetve a pincéik rangot, gazdagságot, tehetósséget jelképező reprezentatív elemei voltak, amelyekkel az építtető gazda az. épületet örökségben átvevő tulajdonos a rangját reprezentálta, a századunkban ezeknek az épületrészeknek tudatos feladására törekedtek. Tudniillik bennük már a konzervatív, polgárosulástól elmaradt, parasztos életforma szimbólumát látták. Két ponton igyekeztek a házakat tudatos beavatkozással polgárosítani. Lebontották az ajtó előtti boltozatokat, megfosztva az épületeket úgyszólván az egyetlen olyan elemüktől, ami valamelyest idézhette a történeti stílusokat. Az ajtó előtti boltozatok egészükben barokkos, klasszicista jelleget sugalmazhattak némi késő-középkorias ízekkel (pl. ülőfülkéire gondolunk). Másfelől lebontották a reprezentatív sokszor nagy műgonddal készített f aoromzatokat, ezek sok esetben (barokkos) festett díszítéseket is hordozhattak.Helyükre, sokszor az utca homlokfalat is teljesen újjáépítve a városok, mezővárosok ténylegesen a 18. századból származó két ablaktengelyes, három-ablaktengelyes szerényebb de igényes barokk homlokzatait húzták fel 150 vagy 180 évnyi ízlés késéssel. így épültek seregestől a múltszázad végén századunk első évtizedeiben barokk oromzatú falusi házak, utcasorok. Az alapvető változások természetesen nemzedékek változásával is együttjártak. Jellemző az egykori Rábcakapin élő idősebb 1957-ben 50 feletti vendéglátóim, adatközlőim minden esetben láthatóan szégyenkeztek, ha a falujuk utolsó megejtőcn szép akkor még álló ajtó előtti boltozatairól érdeklődtem, méghozzá természetes beszédhelyzetekben, amikor pl. kocsijukról együtt láttuk velük: a még az archaikus udvarokon álló boltozatok látványa elénk tárult. Ezek az élmények, tapasztalatok meg kellett győzzenek, hogy a hagyományost mindig az értékkel való azonosulás élteti, a tradíció feladása mögött mindig áll valamiféle eszmei, lelki döntés is, a modernizáció parancsoló objektív és meg nem kerülhető törvényein túl. Az életforma és a kultúra folyamatos, a történetiség korábbi időszakaszaiban megnyilvánult változásainak törvényszerűségeit, szabályszerűségeit segíti megérteni az itt bemutatott konkrét eset. Ezek a törvényszerűségek és ezek a szabályszerűségek elsősorban a népi kultúrára voltak az utóbbi időben jellemzőek, amint azt tudjuk Európa szerte hasonló tendenciák érvényesültek. Nem lenne szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a tradicionális életforma és a tradicionális társadalom kultúra közvetítése, belenevelődést folyamatai, újításai, változásai teljesen hasonlóan zajlottak le a rusztikus körülmények között élő nemesek közösségeiben és városok, mezővárosok céhes iparos társadalmában, a városok különféle szolgáltató specialitásai körében. Ma már az etnográfus nehéz helyzetben van. Tisztában kell legyen az élet megállíthatatlan és visszafordíthatatlan folyamatai következtében a recens emlékanyag is és az idős nemzedék szóbeli hagyománya szinte nyomtalanul elenyészik. A minél pontosabb dokumentálás és az alapos figyelem felkeltés mellett történész kollégái figyelmét igyekszik felkelteni, segítséget kíván adni, hogy az utolsó 100-120 év etnográfiai analógiái a forrásokmegszólaltatásánál minél jobban felhasználhatók legyenek. Másfelől fel kell készülnie a néprajzi kutatónak arra is, hogy a história forrásai segítségével a történelemtudomány szemléletének, módszereinek lehető elsajátításával maga is vállalkozhassék történeti etnográfiai, történeti antropológiai búvárlatokar. Ebben a mércéje az kell legyen hogy mind a historikusok, mind az etnográfusok normatív szabályait, konvencióit maradéktalanul teljesítenie kell. úgy érezzük ehhez az embert próbáló feladathoz. Házi Jenő életútja,