Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Dominkovits Péter: Nemesi birtoklás — közigazgatási határok (Adatok a nyugat-dunántúli nemesség XVIII. századi társadalomtörténetéhez)

A művelt bene possessionatus Ráttky József — Soós Imre számításai szerint — 17501770 között 100.000 ft-ot vett fel, ezzel az amúgy is adósságokkal terhelt birtokok teher bíróképessógét kimerítette. Utód nélküli halálával birtokai egy része nővére, Ráttky Magdolna és férje, Barthodeiszky József tulajdona lett. A hivatalviselő Barthodeiszky család a Ráttkyak révén Gyórón, Kisfaludon, Mihályiban birtokokat szerzett, 1782-ben Barthodeiszky József a Zala megyei Rátk pusztára, a Sopron megyei egyes salamonfai, gyalókai, szarkaföldi, undi és gereblyéni részbirtokokra királyi donációt nyert. A családnak a Vas megyei Csánigon 72,5 hold úrbéres szántója, 30 kaszás rétje, Répcelakon 109 hold úrbéres szántója és 35 kaszás rétje volt. Ráttky József birtokainak többi része a hitelezők kezébe került, így báró Meskó Jakab Salamonfán szerzett birtokot.

81 ' A Ráttkyakkal rokonságban álló, csekély atyai jószágot örökölt Rimanóczy Antal kancelláriai ágenst, udvari tanácsosi nem a szerzett birtokok nagysága, hanem e tevékenység intenzitása miatt illethetné a „nagy birtokszerző" cím. 1736-1738 során mezőszegedi Szegedy Ferenc özvegyétől, Chernél Máriától több Vas megyei részbirtokot szerzett. Mivel pártfogolta az özvegyet az ipolykéri Kéry Ádámmal Nagypatyért folytatott birtokperben, Chernél Mária 1737 nyarán a vitatott részbirtokot és csepregi szőlőjét neki 8.000 ft ellenében átadta. A kancelláriai ágens segedelméért 1737-ben az özvegy Benkeházán, Doroszlón, Fclsőszilvágyon, Kövcskúton, Nagycsömötén, Pusztacsón, Salfalván, Söplén lévő szántóinak, erdőinek, jobbágytelkeinek jövedelmét is élvezhette.

84

' 1738-1748 között nagy mennyiségben vásárolta fel a nemesi özvegyek, vagyonbukott kisnemesek, agilisek, illetve a szomszédos Vas megyében élő armai isták, curialisták Gyülevizen (Gyülevészen), zömmel birtokai szomszédságában lévő töredéktelkeit, kenderföldjeit, malomrészeit. ' 1741 -ben nemcsak itt folytatta, hanem a Vas megyei Kispatyon a Pongrácz, Keresztúry, Horváth családok részbirtokainak felvásárlásával (772 ft) birtokgyarapítását kiterjesztette. ' Az 1740-es évek vásárlásai között a legnagyobb tétel egy 1.934 Rft-os volt, melyért a simaházi Pereszteghy János és házastársa Luka Éva gyülevizi 1/2 curiáját, a Repcén lévő háromkerekű malomban való részét szerezte meg.

87

' Az 1739-ben elkezdett gyülevizi (zsirai) kastélyépítése túlméretezettnek bizonyult, a költségeket jövedelmei nem fedezték, ezen egyes birtokai zálogolásával sem segíthetett. Rimanóczy Antal 1758-ban halt meg a Vas megyei Nagypalyon, kastélyát leányaira örökítette, akik a súlyos atyai adósságok miatt 1771-ben azt gr. Draskovits Jánosnak és feleségének, gr. Monteccuccoli Antóniának örök jogon eladták.

88

' Kisnemesek Már a Ráttky és Rimanóczy családok számára tett birtokfclvallásoknál is feltűnt a Vasban is Sopronban is csekély részjószágokkal rendelkező kisnemesek nagy száma. Ok az öröklés vagy házasodás útján nékik jutott lakóhelyeiktől távolabb fekvő javaikat, rohamos elszegényedésük esetén az atyai curiát is nemcsak a középbirtokos nemeseknek, hanem a család, rokonság valamivel tehetősebb tagjainak is pénzért, terményért eladták. Azt olykor a megvevő rokonok is anyagi romlásuk vagy birtokkoncentrációra való törekvésük miatt továbbadták. 1700-ban Alsó,-vagy Farkaspatyban (Vas vm.) lakó Szakonyi István feleségével nemeskéri puszta curiájukat Kiss Miklós Sopron megyei esküdtnek, „mint közelebbi atyafi-