Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - ifj. Hiller István: „Sopronról azt írhatom Méltóságodnak..." Külföldi diplomaták az 1625. évi soproni országgyűlésen

mellékelek. Egyik felén egy mérleg van „Kegyesség és Igazságosság" mottóval, a mérleg tartórésze egy Krisztus az ezredévszámmal, másik oldalán három egyes, amely azt akarja mondani, hogy ő az Ausztriai Házból a harmadik király; s a következő szavak: „Ferdinánd Magyarország koronás királya. December 8." Ezután a Király ismét nyeregbe szállt, s minthogy a gyalogság a városban maradt a magyar lovassággal, felosztotta őket a hat lovasszázad között és kiment a városon kívülre egy dombra, ahol fahíd formájára előre elkészítettek egy emelkedőt. Erre felment, kezében a meztelen karddal s megtette háromszor a kardvágásokat, amely azt az ígéretet jelképezi, hogy e karddal megvédi a Királyságot. A Korona és a Palást végig rajta volt mikor visszatért a palotába, előtte másik két személy ment, akik a jogart és a csupasz kardot vitték. Ezek után a Felségek asztalhoz fáradtak, ahol a Felségeken kívül ott voltak a követek, a nádor s az esztergomi esek." ' A látványos szertartás nyilván sok érdeklődőt vonzott. A ceremónia helyszínétől, amelyet ma is Koronázó-dombnak hívunk, szép, hosszú út vezet a Fő-térig, úgyhogy aki csak akarta, láthatta III.Ferdinándot, Magyarország új királyát. Az ünnepségek sora ezzel azonban még nem ért véget. Padavin is megemlíti jelentésében, hogy fényes, egész éjszakába nyúló estély zárta a rendezvények sorát. A bankettről Giovanni Altoviti írt a legkimerítőbben. A firenzei követ társaihoz hasonlón példaértékűen teljesítette kötelességét, s minden olyan, akár aprónak tűnő részletről, amelyről csak információt szerezhetett, beszámolt az Uffizi irányítóinak. „Megrendezték a Császár és a Rendek szokásos bankettjeit is. A császári estélyen Őfelsége mellett a nuncius, a spanyol követ és én, az csztegom i érsek, a nádor és a kalocsai érsek ült, abban a sorrendben, ahogy az a mellékelt rajzon látható, a másik asztalnál az Udvar majd minden jelentős tanácsosa. Az ünnepély tíz-tíz csodás öltözetű hölgy és úr remek táncával ért véget. A császárné, aki az egész estélyi kigondolta és levezette igenigen jókedvűnek mutatkozott, hogy így rendbe jöttek a dolgok, hiszen valószínűleg úgy a magyarok, mint az Udvar részéről túlságosan sok volt az ellenkezés.. ."

27

' Az ünnepséggel az országgyűlés gyakorlatilag befejeződött. Az Udvar néhány nap alatt ismét útra készen állt, s visszatért Bécsbe. A követek még előbb elhagyták a diéta helyszínét, s Caraffa, Ossona, Altoviti és Padavin december közepén már követségeik épületéből keltezték jelentéseiket. Az országgyűlésről szóló külföldi jelentések, tudósítások értékelésekor néhány dolgot le kell szögezni. Először is azt, hogy az idézett vatikáni, velencei, firenzei diplomaták korszakuk legképzettebb, legnagyobb rutinnal rendelkező követei voltak. Anélkül azonban, hogy személyes érdemeiket csorbítani akarnám világosan kell látni, hogy a modern diplomácia szülőhazája Itália volt, ahol a reneszánsz idején állandó követségek egész láncolata alakult ki. A XV-XVL században, s még a XVII. század első felében is olyan képzési formákat, olyan olajozottan dolgozó apparátust hoztak létre illetve működtettek, amelyekkel hosszú időn keresztül egyetlen más hatalom sem vetélkedhetett. Ebből a szempontból nem az az elsődleges, hogy a soproni országgyűlés idején Svédország, vagy Franciaország összehasonlíthatatlanul nagyobb politikai hatalommal és befolyással bírt Európában, mint mondjuk Toszkána, hanem, hogy a firenzei diplomácia — túl az állam fénykorán — még mindig változatlan intenzitással, s változatlanul magas színvonalon látta el feladatait. Az 1625-ös országgyűlés ebből az aspektusból nézve tehát fontos diplomáciatörténeti jelentőséggel bír. Szemtanúja és „megörökítő

je" egy korszakváltás előtti pillanatnak, az itáliai diplomácia teljes térvesztése előtti időszaknak, ami után egy