Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bariska István: Locsmand mezőváros XVI. századi kísérlete a pallosjog megszerzésére

Ezzel teljesen egybehangzóan nyilatkozott Teufel 1554-1556 közötti korszakáról a fent említett négy rohonci polgár is, nemkülönben Takács Máté, egykori csepregi bíró (Richter), aki 1581-ben, a tanúvallomás idején soltész (Schultheiss) volt. Lényegében ő jellemezte először azt a büntetőperes, szinte darabokra töredezett eljárási gyakorlatot, amely 1554-1555-ben is jellemezte a kőszegi uradalomban a súlyos, halálbüntetéssel járó bűnügyek tárgyalási és végrehajtái rendjét. Ezért érdemes szó szerint idézni a volt csepregi bíró idevágó mondatát: „Addendum et hoc idem testis, quod freuenter postea etiam iuxta consvetudinem liberarum civitatum, istinc de Chepregh ad revidendas causas advocati fuissent ad castrum Kewzegh, inter quos saepe ex senatoribus etiam praedictae civitatis Kewzegh interfuissent, sed dum iidem senatores Kewzegienses in aliqua causa poenae mortis sequi cognovissent semper mox assurrexissent et de medio arbitrorum exivissent ad civitatem Kewzegh, unde deliberationis iudicii executio, in praedicto castro Kewzegh, sed in civitate Kewzegh facta fuisset, haec omnia pro certo sciret, et ipse intcrfuisset multoties huiusmodi indicio castri Kewzegh". Itt az a kitétel, miszerint „a kőszegi szenátorok azonban, mihelyt tudomásukra jutott, hogy halálos büntetéssel járó ügyről van szó, az ítélkezés közben nyomban felálltak és Kőszeg városába távoztak, minthogy az ítélethozatalra és a végrehajtásra nem az említett Kőszeg várában, hanem Kőszeg városában került sor". Kétségtelen, hogy ez a szokás nemhogy egyszerűsítette, inkább bonyolította a pallosjog alkalmazását a kőszegi uradalomban. Ismeretes, hogy a Carolina kiadásával és térségünkben történt fokozatos alkalmazásával itt is felerősödött az inkvizítorikus perstruktúra elemeinek alkalmazása. Párhuzamosan azzal, hogy a pártatlan bíróságon a magyarországi városi szokásjog is érvényesült, Amint az fentebb már említettük, abban valamennyi tanú egyetértett, hogy a kiadatáskényszert a kőszegi vár javára kell alkalmazni. Ám abban is, hogy miként illette Kőszeg városát az ítélkezés és végrehajtás joga. Eszerint kisebb bűnügyekben a kiadatás az uradalomban a kőszegi várban történt, az úgynevezett vizsgálat, a kihallgatás, az ítélet és a végrehajtás eszközlése pedig a pártatlan bíróságon. Nagyobb bűnügyekben, halálos ítélethozatal és annak végrehajtása esetén a várba történt kiadatás után ál kellett adni az érintetteket Kőszeg városa törvényszékének, amely egyedül volt illetékes minden más eljárási szakaszban. A frankói (Frankenau, Sopron vm. ma Burgenland) rabló esetében neuhofi Jurisics Miklós halált kért a tettesre, de mind az ítéletet, mind annak végrehajtását Kőszeg városára bízta. Bertalan Pál tanú szerint erre azonban csak akkor került sor, miután két kőszegi szenátor tiltakozásul elhagyta a vértörvényszékké nyilvánított pártatlan bíróságot. Ez utóbbiban résztvevő bírótársakat finom megkülönböztetésül választott bíráknak (Schiedsleuten) nevezte ítélőbírák (Richter) helyett. Hasonló volt Molnár Bertalan de Dobronak esete, aki asszony szökletésért és hűtlen elhagyásért került 1574-ben özv. Batthyány Ferencné Svetkovics Katalin kőszegi praef ectusa (Hofrichter), Clement Lentz és provisora (Pfleger) elé. A kőszegi udvarbíró és a várgondnok kísérletet tett ugyan a pallosjog gyakorlására, de itt is félbeszakadt az ítélőszék ülése. A.csepregi Nagy Tamás úgy tudta, hogy ez az eset özv. Batthány Ferencné idején történt, nemes Pathay András azonban neuhofi Jurisicsra emlékezett. Ám, mindkettő úgy tudta, hogy az ítéletre nem is került sor. Molnárt a kőszegi vár egyik tornyában tartották fogva, sőt, Pathay szerint a tanúvallomás idején, 1581 -ben is élt, de nem Kősze-