Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Grüll Tibor: Literátus céh, vagy Tudós Társaság — Gondolatok Lackner Kristóf Soproni Nemes Tudós Társaságáról

ezek hasonlóképpen: csakhogy egészen más jellegi! munkával, úgymint kiváló tehetséggel, ésszel, s egyedülálló szorgalommal, emellett virrasztással, amelyeken Kleanthosz és Démoszthenész mécseseit égetik, akiket a kézművesekfénythozó munkái előtt szokás emlegetni, mivel virrasztásaikkal sok fényt hoztak az emberiség számára. Ezért olvassuk azt, hogy Epiktétosz filozófus mécsesét drága pénzen, 3000 drachmáért adták el. [f.68v] Mindebből világosan kiderül, hogy azoknak, akik nemesebb anyag körül fárodoznak, több dicséretben kell részesülniük, mint azoknak, akik kevésbé nemes dolgokkal foglalatoskodnak. Ezért — egy szó mint száz — végeredményben és a tapasztalat alapján kijelenthetjük, hogy az ilyesfajta társaság és szövetség méltán előbbrevaló. Továbbá köztudomású, hogy a nemesség ragyogása, tekintélye és előjoga milyen, mekkora és mennyi súllyal bír korunkban, vagy hogy milyen szolgálatot tesznek a tudományok a hanyatlás idején; én is bemutattam e kettőnek dicséretét első, a Társaság folytatásáról és növekedéséről a társak előtt elmondott beszédemben. Ha azért más emberi szövetségek között, melyek lehet hogy tekintélyre nézve alacsonyabbak, ilyen és hasonló egyetértés és szövetség van, és a legnagyobb istenfélelemmel tisztelik, ki vethetné szemünkre ezt a mi egyedülálló és különleges testvérületünket, melynek célja és legfőbb oka ISTEN dicsőségének és a köz javának keresése. [f.69r] Vannak itt olyan társak is, akik már elnyerték a becsület babérkoszorúját, amely babérok — mintegy a szövetségkötéssel és a tisztelet kötelékével már elnyert becsületük — miatt e jó kezdeményezésről és a dicsőség ösvényéről, az erények minden fajtájában, nem akarnak letérni; sőt annak mind nagyobb és nagyobb növelésén fáradoznak. Ezt az ünnepélyes tanúsítványt előrebocsájtva, ebben és az ezt követő cikkelyekben senkit állásában, rangjában és tekintélyében nem akartam, s nem is akarok soha megsérteni. De akiket a sors és az isteni kegyelem már magasabbra vitt, vagya heves virtus emelt az égig, őket e dicséretes kezdet abbahagyásában erőm szerint igyekszem megakadályozni. Ezért a soproni magisztrátus, mivel ISTENTŐL van, s minthogy a nagyobb parancsol a kisebbnek, erre a tisztségre — mint a „haza atyjai"—.előre meghatározott igazságos határok között méltónak ítéltessenek. Tehát nem következhet [f.69v] azok érvelése: ,,ők minket kizárnak, vagyis tréfa és megvetés tárgyai vagyunk nekik". E cikkely senkit sem zár ki, legfeljebb ha közülük valaki nem ügyel magára, nem jut el arra a szintre, ahová a Társasághoz csatlakozott tagok virrasztásukkal eljutnak, ezért nem a cikkely vagy az alapító, hanem saját maga lesz a vétkes. A kissé hosszúra nyúlt első cikkelyben Lackner a Társaságot az iparos céhekkel hasonlítja össze, véleményem szerint kulcsot adva ezzel a Tudós TársaságTétrejöttének, felépítésének és működésének megértéséhez. Ez. az összevetés annál is indokoltabb, mivel tudjuk, hogy hasonló „deák céhek" az országban másutt is működtek. Egy ilyen ceha litteratorum alakult pl. 1651 -ben Kecskeméten, s egynek létezéséről Jászberényből is van adatunk

1 \ A céhek szervezeti szabályzatainak és felépítésének hatását közvetlenül is kimutathatjuk a Soproni Nemes Tudós Társaság alapszabályában. A magister foederis még nevében is utal a céhmesterre, aki céhek évenként választott vezetője volt. A céheknek ugyancsak fontos szerepe vol t a vallásos élet ápolásában — mint azt a fentebbi alföldi példákon is láthatjuk —, s erre Lackner is utal a XXII. cikkelyben, ahol a számadás végeztével Istent dicsőítő vokális és hangszeres zenét ír elő. A céheknek megvoltak a szimbolikus jelvényei. Ezek között első helyen állott a céhláda

11 . Biztonságosan zárható, díszes kivitelű, a céh jelvényével ellátott láda volt. Benne őrizték a céh szabadalomlevelét, pénzét, pecsétnyomóját. Lackner szabályzatában hat cikkely foglalkozik a capsa foederis -szel, a szövetségládával. A XIII. szerint azt a senioroknál kellett őrizni biztos helyen; a XTV. értelmében a gyűlésnapig, avagy a használat szerint, a ládát a magister vagy egy senior pecsétjével kellett lezárni; a XV. kimondja, hogy a ládának két kulcsa legyen; a XVI., hogy a könyvtár katalógusa; a XVII,, hogy a számadáskönyv; a XVJII. pedig, hogy a Társaság pecsétje is olt tartassék. A fentebb már említett gyűlésnap mindenkor pünkösdhétfő volt (Id. VI. cikkely), amikor nagy lakomával, egymást virágkoszorúkkal is ékesítve (Id. XXV. eikkely) ünnepelték meg egymást. A céhek esetében ugyancsak szokás volt az