Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Szende Katalin: A nők szerepe a kézműiparban a késő középkorban a soproni és a pozsonyi végrendeletek tükrében

jelentőségük alatt vannak képviselve, míg a kézművesek és hozzátartozóik részesedése összhangban van a létszámukkal: nagyjából 20-25% között mozog, tehát az iskolázottabb és nagyobb mobilitású csoportok vannak túlsúlyban. A népesség szegényebb, vagy kevésbé mobilis részének hiányát csak részben kompenzálja az a tény, hogy bizonyos javak örököseiként, adósokként vagy más módon említhetik őket a végrendeletekben.

4

^ Azt sem szabad elfelejteni, hogy a végrendeletek rendszerint nem sorolják fel az örökhagyó minden vagyonát, különösen azokat nem, amelyeket a legközelebbi rokonok, a házastársak vagy a gyermekek örököltek. Esetünkben a kézműves mesterségeket űző személyek azonosítása sem teljesen problémamentes, mert a személynevek használata még a 15-16. század fordulójára sem állapodott meg. A forrásokkal való rövid ismerkedés után áttérhetünk a nők és a kézműipar kapcsolatára vonatkozó adatok elemzésére. Célunk olyan általános kérdésköröket áttekinteni, amelyek a források természetéből adódóan bárhol felmerülhetnek. Példáink és következtetéseink elsősorban Sopron és Pozsony szabad királyi városok anyagára alapulnak,

5

^ és hasonló módszerekkel vizsgált más városok adatai alapján kiegészíthetők vagy korrigálhatok. II. A végrendeletek kézműiparral kapcsolatban álló nőkre vonatkozó adatainak elemzése /. A nők részvétele a munkában és az üzleti ügyekben Az egyik legnyilvánvalóbb bizonyíték arra, hogy egy személy kapcsolatban állt valamilyen mesterséggel, az, hogy rendelkezett a hozzá szükséges szerszámokkal vagy épületekkel. Ez a kapcsolat nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illetőnek sajátkezűleg kellett dolgoznia, de a felszerelések tulajdonosaként felügyeletet gyakorolhatott a velük végzett munka felett. Meg kell különböztetnünk azokat az eseteket, amikor az épületek és a szerszámok egyszerűen értéktárgyak ill. jövedelemforrások voltak, azoktól a példáktól, amikor az örökös maga használta rendeltetésszerűen azokat. A végrendeletekben mindkét eshetőség előfordul. Az építmények között leggyakrabban mészárszékek, malmok és fürdőházakfordulnak elő. A mészárszékeket mindkét vizsgált városban a leggazdagabb, patriciusi vagy nemesi származású polgárok kezén találjuk, akik aztán bérbe adták azokat a mészárosoknak, akik szintén vagyonos emberek voltak.

6

^Ez a jövedelemforrás különösen az egyedülálló nők (özvegyek) számára volt fontos, mert gyakran hangsúlyozzák az örökhagyók, hogy házastársuk annak özvegysége idején birtokolhatja ezeket a létesítményeket, azután pedig át kell adniuk gyermekeiknek. Bartolme Scharrach, 1453. (PT. 69. v) "...schaff ich meiner hausfrawen ... meine halbe fleischpannkch also das si

... die halb fleischpankch sol innhaben und nyessen dieweil si witib ist. Nem si aber ein man so sol

... dy fleischpannkch sein meines sun Erasm."